Palotaforradalom a Magyar Nemzetben

Valakik ki akarják készíteni Matolcsy minisztert – mindössze ennyi derül ki az újságolvasó közönség számára abból a sajátos zendülésből, amely a Fidesz pártlapjának hasábjain bontakozott ki az utóbbi napokban. Van, aki selyemzsinórként értelmezte a miniszter távozásáról szóló cikkeket, és erre a pártlap eddigi működése alapján minden oka megvolt: nehezen képzelhető el, hogy ebben az újságnak álcázott propagandakiadványban megjelenhetne olyasmi, ami nem Orbán céljait szolgálja.

Csakhogy a miniszterelnöknek álcázott Főszakács kevert egyet a palacsintatésztán, bejelentve, hogy Dagadó herceg márpedig az ő jobbkeze, akit semmi pénzért nem adna. Igaz ugyan, hogy a gazdasági miniszter a fülkeforradalom kezdete óta zajló gyászos fejleményekhez utolérhetetlen találékonysággal szolgáltatja a komédia szálát, így fordítva honunk történelmének e nem sok jót ígérő szakaszát tragikomédiába, ám a Főszakács szempontjából nem látszik sok értelme a csavaros eseménysornak. Ha ő maga utasította írnokait a selyemzsinór elküldésére, miért vonja vissza? Kinek a reakcióját szeretné így megismerni? És miért rendíti meg hívei hitét teljhatalmában, amivel e lap lépéseit kézben tartja? Ha pedig valóban nem tartja kézben, ki és miért indította ezt a támadást? Kezdenek talán ráébredni a mamelukok, hogy a vezér ekkora seregen képtelen úrrá lenni? Próbálgatják az erejüket?

Van még egy teljes hét a költségvetés megalkotására, biztos menni fog, vagy majd kicsit arrébb húzzák a kaput. Matolcsy miniszter a szétzilált minisztériummal és önnön tökéletesen zavaros gazdaságpolitikai elképzeléseivel fölszerelve immáron az egyedüli a miniszterelnök keze ügyében, akivel úgy-ahogy össze lehet tákoltatni a költségvetést. Ha kész, a miniszter bármikor mehet a süllyesztőbe – de miért kellett ehhez egyenesen a jobbkezének nevezni őt? Magányos a Főszakács, semmit sem tud és semmihez sem ért, vicces párosa Dagadó herceggel mégsem fakasztja kacajra híveiket, akik bíznak bennük, hiába bizonyítják szédületes alkalmatlanságukat nap mint nap. Ha nem lenne kissé dermesztő a magunk és félnótás vagy éppen sajnálatra méltó honfitársaink esélyeire nézve, csodálatosan szórakoztató lehetne megfigyelni, hogyan bontakozik ki teljes pompájában a kamarillapolitikai káosz.