Lélegzetelállító szabadságkorlátozás

"...a tervezet nem felel meg a pluralizmus és a sokféleség európai normáinak, és az órát azokba az időkbe állítaná vissza, amikor Magyarország kommunista uralom alatt és a média állami ellenőrzésének árnyékában élt..." (EFJ)

Lagymatagon reagál a sajtó és a közvélemény is a Fidesz elképesztő tervezetére. Vajon azért, mert nem látnak esélyt az elhárítására? Vagy abban bíznak, hogy ki lehet játszani? Vagy egyszerűen eleve alkalmazkodnak? Fogalmam sins, miért nem vált ki jóval nagyobb felhördülést és tiltakozást.

Pedig a Fidesz valamennyi jogállam- és demokráciabomlasztó húzása közül ez a leglélegzetelállítóbb, amennyiben túlterjeszkedik az állam szféráján belüli fékek és ellensúlyok kiütögetésén, és belenyúl a legmagánabb szabadságjogba, a vélemény- és szólásszabadságba.

Paródia a köztársaság színpadán

Sosem tulajdonítottam igazán jelentőséget a köztársasági elnök személyének, minthogy szerepe, igen helyesen, protokolláris, szimbolikus, így valóságos befolyása a kormánypolitikára legföljebb is csak közvetett lehet. Ha Sólyom ezt igyekezett tágítani, most a falnak csapódott - ami annyiban helyeselhető fejlemény, hogy a saját értékelése szerint legfontosabb tette, a "morális válságról" szóló, dörgedelemnek szánt fontoskodás az őszödi beszéd miatt vagy ürügyén elszabadult gyűlöletáradat tetőpontján maga volt annak a szemforgató szemléletnek a kvintesszenciája, ami szerint nem az a kínos, ha hazudunk, hanem ha ennek véget akarunk vetni. "A demokrácia alapkérdése, lehet-e a választások előtt megígértek gyökeres ellenkezőjét csinálni" - mondta fellépését indokolva utolsó elnöki interjújában. Lehet, válaszolta 2006-os beszédével, ha nem valljuk be és nem is akarunk változtatni rajta.

Sólyom köztársasági elnökként e hallgatólagos, hazug, torz közmegegyezés látszólagos morális felmagasztosításában játszott úttörő szerepet, ami mellett konkrét lépései egyes törvények megjáratásával a normakontroll vagy az újraszavaztatás köreiben másodlagos jelentőségűek, ha magukon viselik is az alkotmányosság iránti elkötelezettséget. Magát igen komolyan vevő, ám némiképpen nevetséges és közpolitikai szerepét e hamis felfogásban gyakorló köztársasági elnöktől vehetünk most búcsút.

Ámde aki a helyébe lép, az maga a vicc, a köztársaság és berendezkedésének, szimbólumainak paródiája, méltó kifejezése a demokratikus jogállam szatírjátékának, amit a kétharmados Fidesz-uralom jelent: bohócot ültet Orbán a legfőbb közjogi méltóság székébe. Schmitt Pál, az üresfejű, ám a mindenkori főnökhöz maradéktalanul lojális karrierista, a Kádár-rendszer MOB-főtitkára és a vesztes Fidesz pártrendezvényének Bocskai-ruhás szónoka, aki az értelmes mondatok megformálásáért vívott harcában rendszeresen alulmarad, köztársasági elnök lesz.

Felszabadító, lehet röhögni. Fölösleges volt komolyan venni bármit is, marad a szatíra.

Ne szórakozz, Viktor!

„A demokratikus jogállam magyar híveit növekvő aggodalommal tölti el, hogy az országgyűlési választás nyertesei a kormányváltást „forradalomnak” tekintik, a politikai ellenfél választási vereségét pedig alkalomnak az ellenféllel való leszámolásra. Az „elszámoltatás” fogalmában összemossák a bűncselekményekért való jogi felelősségre vonást a másfajta politika egzisztenciális szankcionálásával, s ez jogállamban megengedhetetlen. A Fidesz frakcióvezetőjének korábbi nyilatkozatát követően most Kövér László fenyegetőzött a Gyurcsány Ferenc korábbi miniszterelnök elleni eljárással, a politikai ellenfélnek a közéletből való erőszakos eltávolításával. A negyvenes évek végén is így kezdődött a demokrácia felszámolása, és nem lehet kétségünk afelől, hogy a politikai ellenfélnek a közéletből való eltávolítása ezúttal is hasonló célt szolgál. A demokratikus jogállam magyar híveiként tiltakozunk a Fidesz „elszámoltatási” kampánya, a vezető Fidesz-politikusok fenyegető nyilatkozatai ellen, és felhívunk mindenkit a szabadság védelmére.

A tiltakozáshoz az aláírók a demokracia2014@gmail.com e-mail címen várják az egyetértők csatlakozását.”

*

Ezt a szöveget az Index a Véleményvezér nevű jobboldali megmondóblogban tette közzé, mely blog képes volt a közleményt a Mesterházy és Gyurcsány MSZP-n belüli – nem létező – elnöki versengésének utóbbit segítő húzásaként értelmezni. És ezt megfejelték még három olyannal, ami a közzétevőket minősítgeti kárörvendően. Még a lejobb az, amelyik legalább elismeri, hogy meg kellene állítani OV-t, de az elszámoltatás aszerint sem baj, mert az kell. Gratulálok.

Orbán ellenforradalma

És a végén mindenki összeáll egy képpé
Nem lesz otthon senki, csak ágy, asztal, tévé
Az ágyon macskák és a székeken kígyók
Nézik a tévét, hallgatják a rádiót

Ha a jelenlegi felállásában Orbán és a Fidesz autokratikus törekvéseinek eszközévé lefokozódott országgyűlés megszavazza a Rogán–Cser-Palkovics páros médiacsomagját, de facto bekövetkezik a 89-es jogállami forradalomnak mint a Magyar Köztársaság államalkotó eszméjének felszámolása.

Orbán a szavazófülkékben végbement forradalomról hazudozik, ami – úgymond – kötelezné a kormányt egy új rendszer létrehozására – ám ez semmi más, mint átlátszó legitimációkeresés az eddig fennállt liberális jogállam megfojtására, az alkotmányos berendezkedés felforgatására. Tragikus, hogy az orbánista klán kikezdhetetlen, demokratikus választások révén szerzett parlamenti hatalom birtokában viheti végbe az alkotmányos puccsot. E tény ugyanakkor rávilágít a reménytelenségre is, ami a jogállamiság és ezzel a szabadság védelmének esélyeit illeti, mert ha egy ország választói annak ismeretében szavaznak ilyen tömegben egy politikai pártra, amit az az elmúlt évek során művelt, akkor vagy nem zavarja őket az ebben rejlő kockázat a szabadság felszámolására, vagy képtelenek ennek a felmérésére. Így lesz ez valószínűleg még sokáig, holott teljesen világos, miről van szó. Sajátosan járul hozzá a szabadságkorlátozás folyamatához az a szándékosan bagatellizáló vagy a felismerés hiányából adódóan lojális értelmezésmód, amit számosan alkalmaznak, amikor minderről pusztán mint jelentős politikai irányváltásról beszélnek, azzal a hallgatólagos előfeltevéssel, hogy a rendszer alapjai nem omlanak össze, marad a demokratikus választásokon és a hatalmi ágak szétválasztásán, valamint az alapjogok, köztük a vélemény- és sajtószabadság garantálásán alapuló alkotmányos jogállam.

Pedig minden jel szerint komolyan kell venni Orbán hazugságát a forradalomról. Csak a fejéről a talpára kellene állítani, hogy messziről is jól látsszon: nem forradalom az, hanem a 89-es jogállammal szemben megállíthatatlanul zajló ellenforradalom.

Kik segédkeznek a jogállam trónfosztásában, avagy igaza van-e Török Gábornak?

Divattá vált a sajtó némely szegmenseiben és az úgynevezett elemzők között is az a felfogás, amely szerint a Fidesz a kétharmados mandátumtöbbség birtokában nem fogja az alkotmányos berendezkedés lényegi elemeinek megváltoztatásával önnön hatalmát a szabadság rovására megszilárdítani (sőt, még jóra is használja majd korlátlan cselekvőképességét). Divattá vált nemcsak amellett érvelni, hogy ebben objektív politikai akadályok állnák útját, hanem megvetően ironizálni azokon, akik viszont reálisnak, sőt, elkerülhetetlennek látják ezt a fordulatot. Túl Babarczy Eszter és Papp László Tamás ilyen szellemben fogant dolgozatain, vagy Kéri László hasonló jellegű eszmefuttatásain, az általánosan higgadt, józan, elfogulatlan elemzőnek tartott Török Gábor is csatlakozott ehhez az irányzathoz. Vajon mi vitte arra, hogy "hivatásos rettegőként" bélyegezze meg azokat, akik szerint nagyon is reális a veszélye a putyinista rendszerrombolásnak?

Ez a gyanús pedigréjű, erősen pejoratív kifejezés mintha a Fidesz-közeli sajtó és véleményvezéreinek szellemi tulajdona lenne, közkedvelt fordulat a kurucinfo és a hasonszellemű kommentelők körében. Hamis kétszeresen is, amennyiben aki ilyen folyamatok jeleit látja, akár előre, akár immáron megtapasztalva, arra rásütni, hogy "retteg", semmi más, mint személyeskedő megbélyegzés, a "hivatásos" jelzővel ellátva pedig egyenesen rágalmazó jelleget ölt, azt sugallva, hogy az illető nem meggyőződésből, hanem valamely politikai erőnek tett szolgálatként fejti ki ezirányú véleményét.

Médiacsomag etc.

Mikor következik be a demokratikus jogállam pilléreinek felszámolása? Nem akkor, amikor alkotmányba és törvényekbe iktatnak ilyen szabályozásokat? Vagy ezt nem kell komolyan venni? Csak vicc? Tényleg annak hangzik amúgy, igazi szürreális rémálom, de mitől nem igaz? Mit kell szívni, hogy ne annak lássam? Nem szeretném elveszíteni azt az érzést, hogy egy akármilyen hülye, szar, elmaradott, korrupt, de szabad országban élek. Jót nevetünk majd, mekkora hülyék voltunk mi, akik bedőltünk ennek a trükkös kis húzásnak, amivel bemutatták, hogyan is lehetne az ostobaság és az otromba hatalomvágy dokumentumát alkotmányba iktatni? Vagy egyszerűen csak nem számít, mi van a törvényekben és az alkotmányban, mert úgysem úgy fog működni? Akkor sem, ha szemmel láthatólag rohamtempóban iktatják ki a parlamentbe ültetett gombnyomogató mamelukcsürhe segítségével az úgynevezett demokratikus intézményrendszer összes elemét? Vagy van még az Alkotmánybíróságon, magán az alkotmányon, az ÁSZ-on, az igazságszolgáltatáson, aminek föl lehet adni a megrendelést a koncepciós perekre úgy, hogy nem repül azonnal a feladó, aki a leendő házelnök b+, az OVB-n, a választási rendszeren és a médián kívül valami jelentősebb, amivel meg lehet szilárdítani a Nemzeti Seggbekúrás Rendszerét?

Megáll az idő

Hihetetlen, de újra ez a kérdés: Köves vagy Pierre? Túlélni itt vagy elhúzni a francba?

Vuvuzela

Olyan a Fidesz Magyarországnak, mint a vuvuzela a focivébének.