Szijjártó vs. Al Kamen

Találgat a fél ország, vajon tényleg kapott-e kokit Orbán az amerikai külügyminisztériumtól. Al Kamen, a Washington Post veterán kolumnistája állítja, Szijjártó badarságnak bélyegzi. Van, aki szerint Orbán talán ott sem volt, a sajtónak névtelen diplomaták és "az amerikai-magyar viszonyokat jól ismerő források" szolgálnak csak támpontul. Ugyanakkor minden előzmény - elsősorban Hillary Clinton nyári látogatása és az ott elhangzott figyelmeztetés -, továbbá a démarche természete és az amerikai diplomácia módszerei és stílusa is azt támasztja alá, hogy logikusabb fejlemény lenne a nagykövet és Orbán találkozóján a mosoly mögött kézbesített démarche, mint a puszta mosoly.

Nehéz elképzelni, hogy Al Kamen az ujjából szopta volna a démarche-ot (amit bizonyítást nem igénylő tényként ismétel meg az újabb cikkben is). Harminc éve nyomja a WP-nél, volt bírósági és külügyminisztériumi tudósító, és besegített a Woodward-Bernstein páros könyvébe. Így nehézsúlyú washingtoni bennfentesnek, sőt, önálló intézménynek tekinthető, kitűnő információforrásokkal - nagyon-nagyon meglepő lenne, ha akár hülyeségből, akár szándékosan ekkorát kacsázna a semmiért.


Ugyanakkor még a Szijjártó-Orbán duóról is nehéz feltételezni, hogy vállalná csak úgy pofán hazudni az amerikai diplomáciát, még akkor is, ha a dolog természeténél fogva ezúttal nehéz lenne kézzelfogható bizonyítékot találni arra, hogy létezik és átadatott a tiltakozás. Washingtonból nézve persze Orbán tényleg pont olyan lehet, ahogyan Al Kamen cikkéből látszik: pitiáner kis harmadik világbeli zsebdiktátornak, akire rá kell szólni - a helyi mosoly fenntartásával -, azután türelmesen várni, hátha ennyi elég is lesz, azt meg elengedni a fülünk mellett, amit a közönségének bemeséltet a szócsövével. Ha mégsem ért a szóból, majd meglátjuk.