Orbán a szabadságtól foszt meg, helló

Figyelj, nép! Téged tényleg nem érdekel ez? Vagy csak nem látod? Csak elkésel megint, akkor fogsz fölébredni, amikor már rég késő? Már most is az különben, úgyhogy aludj nyugodtan, ringasd magad az erős kéz, a multinacionális autódra ragasztott nagymagyarországos, rovásírásos matrica, a rend, az egység, a bűnbakokon levert frusztráció, a korlátolt süketség sehova nem vezető álmába, és ne vedd észre, hogy maffia ült a nyakadra, amely másfél évtizede tartó gyűlölködésének és hatalomra törésének csodálatosan beérett gyümölcsét aratja le a jóvoltodból.

Ha pedig a balliberális értelmiség hallhatatlan sikolyai mégis megütnék valahol a füledet, helyettesítsd nyugodtan az elvontan hangzó "jogállam" kifejezés helyébe a "szabadságot" - sőt, a magyar szabadságot -, akkor talán látni fogod mégis, mit jelent az, ha a politikai cinizmus, a hataloméhség, a kulturálatlanság és a kegyencrendszer hoz rád víg esztendőt, amiben soha nem fogod már megtudni, tényleg szándékosan ellopták-e Sukorót, vagy csak bűnbakokat kreál magának a maffia, nem tudhatod, nem kerülsz-e a Kubatov-listára, ha olyannak adod az ajánlócéduládat, aki nem a Fidesz&Co. köreihez tartozik, megbízhatsz-e még bármiben, amit az Alkotmánybíróság vagy a számvevőszék mond, vagy onnan is csak a klán uralmát szolgáló torz hablaty jön, beírathatod-e az iskolába a gyerekedet anélkül, hogy attól kelljen félned, kicsúfolják és megfélemlítik, ha mást mond, mint a keresztény-nemzeti maszlag, te magad pedig jó okkal tarthatsz attól, hogy szomszédaidban és a munkáltatódban, akik nem tehetnek arról, ha nem jellemgrófnak születtek, fölerősödik a hajlam a kurzus szolgálatára, a hűség kinyilvánítására, mert ez neki megtérülhet, akkor is, ha a te állásod vagy pénzed az ára. Ha nem hiányzik a szabadság levegője, higgy a mégoly átlátszó, cinikus mellébeszélésnek, gyanítsd ravaszdian az önérdek szűkkeblű, hamis sirámait a kétségbeesésben, amit az 1989-ben valóban elnyert szabadság - a jogállam - elvesztése okoz.

*

„A demokrácia magyar hívei nem akarnak hinni a szemüknek, amikor látják, hogy a rendszerváltáskor kiharcolt szabadság idegen megszállók nélkül, a többpártrendszer és az alkotmányosság előttünk magasodó intézményei ellenére szétporlad, kicsúszik az ujjaink közül, átadja a helyét valami másnak… Ez a készülődő, szemünk előtt formálódó új világ biztosan nem demokrácia… Veszély fenyegeti a szabadságot… a magyar demokrácia nem tudta megvédeni magát.” (A vízválasztó, Magyar Nemzet, 2006. július 29.) Írta: Orbán Viktor, idézi Debreczeni József

Megszüntetve őrzi meg Orbán az IMF elleni szabadságharcot

Szólni kellene Matolcsyéknak, hogy véletlenül a szabadságharc kezdete előtt használatos válaszformulát küldték a Bloombergnek. Vagy csak annak van meg az angol fordítása? Vagy már véget ért a szabadságharc megalapozó szakasza, aminek kezdetén, a távoli múltba vesző július 23-án Orbán kijelentette, "ősztől nem lesz dolgunk az IMF-fel"? Megvan a pénzügyi függetlenség? De akkor miért az IMF-fel fogunk tárgyalni?

Augusztus 24., Bloomberg
...a tárgyalások folytatódni fognak, és megszületik a megállapodás“ ("The negotiations will likely continue in the autumn and an agreement will be reached”) (...) ...az egyeztetések nem szakadtak meg, csupán az egyik tárgyalási forduló ért véget (“It wasn’t a collapse of negotiations, it was just the end of a round of talks, the ministry said in its e-mail.")

Íme, Dagadó herceg híres minisztériumának korszakalkotó elektronikus egyenválaszos rendszeréből a váratlanul újra felbukkant mondatok, amelyek a tárgyalások július 17-i megszakadása után, de még a gazdasági önrendelkezés július 22-i meghirdetése előtt szórakoztató egyformasággal töltötték meg a kérdezősködni igyekvő sajtó hasábjait:

Július 20-21., Index, HVG
"[A küldöttség (amely két hétre érkezett és két hét elteltével távozott), várhatóan az IMF döntésétől függően szeptemberben vagy októberben tér vissza Magyarországra, amikor] a tárgyalások folytatódni fognak, és megszületik a megállapodás."
"...az egyeztetések nem szakadtak meg, csupán az egyik tárgyalási forduló ért véget.”

*

Félreértés, csak az IMF alapokmánya szerint szokásos konzultációról van szó - lepte meg másnap újabb közleményével a tárca a reménykedni kezdő piacokat és a minisztérium alapfunkcióinak működésében naivan hívő közönséget. Erősen úgy tűnik, hogy egyszerűen a lejárt szavatosságú válaszkonzervet tolta a gépbe az ügyeletes, ami az elképzelhető változatok közül is annyira röhejes magyarázat, hogy nem is igen gondolt rá senki. Pedig a szövegazonosság feltűnő és árulkodó.

Beakaszt-e a Putyin-Orbán-Berlusconi tengely Európának?

Lehet-e nem észrevenni, hogyan repedezik a felvilágosult modernitás, a jogállami demokratizmus, az individuális szabadság eszméire alapozott Európai Unió? Ellenáll még a válságnak, de nem jók az esélyei - amit csak súlyosbít a bürokratizmus unalmának rá jellemző, kevéssé vonzó imázsa és az ugyancsak jellemző komikum, ami a sokezer eurós fizetésből élő ifjú eurobürokraták Észak-Korea-látogató kalandturizmusának szalonlázadásában ölt testet -, a szakadék szélén táncol, amikor minden erejét összeszedve megpróbálja Görögországot megmenteni, de ott fenyeget már Spanyolország csődje és a szűkkeblű pozsonyi rövidlátás nem sok jót ígérő példája is - és még ha megússza is mindezt, a világversenyben régóta vesztésre áll más régiókkal szemben. Ez húzódik a hátterében annak a lassú bomladozásnak, annak a fáradtságnak, ami teret ad a populista antidemokratizmusnak az öreg kontinensen. Putyin, az Európa peremén a nyugatias jogállamiság ellenpólusaként terpeszkedő keleties irányított demokrácia modelljének követői ütik fel a fejüket és nyerik el a közönség támogatását. Berlusconi, a szexorgiáiról és önelégült korlátoltságáról ismert médiacézár egyre rövidebb megszakításokkal másfél évtizede röhög Európa képébe és uralja Itáliát, ahol a jobboldali választók "rendíthetetlenül, tökéletes fegyelmezettséggel készek támogatni az Übü királyuk által a demokráciára mért minden újabb csapást" (Risset).

Magyarországon, amely eleve szánalmasabb hely, a provinciális, antidemokratikus populizmust Orbán és a pártja testesíti meg, hizlalja, érleli, táplálja ugyancsak jó másfél évtizede, és végre beérett a gyümölcs: az elmaradottság felszámolása, a joguralom és a szabadság kultúrájának megerősödése helyett - aminek elmulasztásában a baloldalnak elévülhetetlen érdemei vannak, alaptörténete pedig az őszödi beszéd, Gyurcsány elbukott kísérlete a szocialisták modernizálására és a nyomában fellángoló, mindent elborító gyűlölet, Orbán provincializmusának gyűlölete a veszélyesnek látszó ellenféllel szemben - a kiskirályok uralta korrupt világban jól-rosszul elboldoguló, frusztrációját nacionalizmussal kábító, erős kézre vágyó társadalom megtalálni véli benne méltó párját. Ha az IMF-fel és az EU-val szemben folytatott csalárd „szabadságharc” lelkes követőkre talál az elgyötört Európában, Orbán a magyar szabadság elveszejtése után főkolompos lehet Európa összeomlasztásában is. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!

Orbán felköp és alááll

Nem könnyű eldönteni, hogy röhögjek-e vagy sírjak. Ha az eddigiekből következtethetünk, a március 15-re tervezett új, fideszes alkotmány pontosan annak a cinizmusból, hazugságból, giccsből, korlátoltságból, képmutatásból, keretlegény-mentalitásból és ravaszdi hataloméhségből vegyített szellemnek a megtestesülése lesz, ami a Fidesz lényege. Dermesztő és röhejes egyszerre.

Vajon mi az oka annak, hogy Pelle János véletlenül sem tesz fel kézenfekvő kérdéseket Schöpflin Györgynek, amikor az arról hadovál, hogy a jelenlegi alkotmányszöveg annak bizonysága, hogy „nem tudtunk szembenézni a kommunizmus idején elkövetett bűnökkel”? Ha már arra nem sikerül rákérdezni, hogy vajon mi alapozza meg ezt az állítást egy olyan alkotmányszöveg esetén, amely a liberális jogállam minden ismérvét maradéktalanul rögzíti, legalább felvethette volna, hogy az új, orbánista alaptörvényben legyenek képek is Lakatos elvtársnő szexlapjából a keresztény értékek melletti elkötelezettség jegyében.

Kirajzolódik az is ebből a szégyenletes interjúból, hogy az előkészítő bizottságnak halvány fogalma sincs, valójában miért is kell új alkotmányt írniuk, és mi legyen benne. Szórványos és egytől egyig hajmeresztő ötleteik vannak a Szentkoronától a Himnusz első során mint kezdőmondaton és a kétkamarás parlamenten át Isten, a környezetvédelem és a sport beemelésééig. Csodálatos paródia lesz, Caligula lovaihoz méltó hatalmas lócitrom.

Sólyom, a palacsintás király

Schmittel az átadási búcsúmosolypartin valamiért kezet fogott a leköszönő köztársasági elnök, pedig szokása megtagadni ezt, ha a kádárizmus reprezentánsának vélt személyt kellene általa a nemzet egészének elfogadásában részesítenie. Márpedig kevés meggyőző érvet lehetne találni amellett, hogy Schmitt bajnok, szállodaigazgató és MOB-főtitkár ne lett volna legalább annyira a Kádár-rendszer kegyelt kádere, mint Fekete János, az MNB elnökhelyettese - csak éppen az üresfejű karrierista fajtájából, aki semmilyen számbavehető hasznot nem hajtott semmilyen történelmi távlatból szemlélve sem. Vajon ez indokolná a következetlenséget?

Sólyom két megjegyzése mindazonáltal feledhetetlenné teszi utóvédharcos szerepét a köztársasági elnök bábbá lefokozásának kutyakomédiájában: az, ahogyan a láthatatlan alkotmány megálmodójaként bejelentette Schmittnek, hogy "láthatatlan elnökként" mellette fog állni, ha az új elnök lelkiismeretét ébreszteni kell, és az, amiképpen a beiktatási ceremóniától való távolmaradását indokolva közölte, "jelenlétével nem kívánja feszélyezni a plebejusok ünnepét".

Keserűen és gyilkosan ironikus, ugyanakkor önnön nárcizmusát is hűen tükröző beszólásnak mindkettő páratlan, a szatírjáték abszurditásának megvillanása. Végre megint röhöghettem, újra csak Orwell-karikatúrának, a palacsintás király valós idejű színpadra állításának látszik tőle a cinikus orbánista ellenforradalom, amelyben Derelye főszakács vezényletével túlbuzgó Madarász sógorok hajkurásszák magukból bohócot csinálva a madarakat, Fasírozott generális lapít, Dagadó herceg pedig újra kergetheti rögeszméit, utána az özönvíz. Csak Csöröge hiányzik még, és Éliás királyfi, meg Katica. De ők nagyon.