Orbán leghasznosabb idiótái

Van ez a Ceglédi-probléma, ami a maga csendes, szívós módján sokat tett azért, hogy megtörténhessen az, ami pillanatnyilag épp a jogállam szétrúgása útján végrehajtott államcsínyként véteti észre magát az ilyesmi iránt érdeklődők körében. A Ceglédi-probléma lényege az, hogy minden éppen fordítva van, a lendületes panelgyurcsányozás óhatatlanul rettenetes hülyeségek magabiztos megállapítására sarkall ugyanis, függetlenül attól, hogy egyébiránt lenne-e bírálnivaló. Kell persze, mint jelen esetben, néhány lényegi mozzanat kifelejtése is a logikai láncolatból, de mindenekelőtt figyelmen kívül kell hagyni hozzá, hogy a jól kifejlesztett, káprázatosan hatásos segédmítosz, az orbáni ellenforradalom eredetmítosza - ami célirányosan taccsra tette nemcsak Gyurcsány személyét, hanem ennek származékaként a tisztánlátást is a tekintetben, hogy valójában mi a tét - szivacsosra áztatta Orbán hasznos idiótáinak agyvelejét, így öntudatosan, büszkén, önnön jó szándékukról és tisztánlátásukról meggyőződve szolgálhatják hosszú évek óta a fel nem ismert szükségszerűséget, a Főszakács szabadságellenes rendszerének felvirradását.

Vegyük először is a tényeket. Ceglédi megállapítja, hogy Gyurcsány a „saját, megosztó, az ország többsége által utált személyét, 'visszatérését' teszi a régóta óhajtott összefogás feltételévé. (...) Megsértődik, hogy őt ebből kihagyták, és dafke szervez még egy külön eseményt.”

Nem.

Gyurcsány, az elnyűhetetlen Rózsaszín Párduc, meglehet, valóban türelmetlen, mert javarészt a 21. század legsikeresebb lejárató propagandahadjáratának, kisebb részben saját ténykedésének és habitusának tulajdoníthatóan széles körben örvend utálatnak, elhibázza és ezért esélytelenül időzíti visszatérését - bár éppen csóválhatnák a fejüket a marketingszakemberek az alkotmányos puccsnak a jogállam hívei szempontjából igen szerencsétlen időzítésén is, ehh, várhatott volna még a Főszakács, nehéz hirtelen fölébrednie a káprázatokba szédült, magát szilárdan álló jogállamba képzelő társadalomnak. De ami a Rózsaszín Párducnak az ellenzék megosztásában játszott állítólagos szerepét illeti: miután szeptember elején vázolta a 89-es alaptörvény talaján állók koalíciójának elképzelését, az október 26-i sajnálatos eseményekre reagálva elsőként jelentette ki, hogy itt az idő a demokratikus erőknek az Alkotmánybíróság épületénél demonstrációt tartani. Valamivel később megjelent az LMP felhívása, amely erre szót sem vesztegetve november 3-ra jelentett be az Alkotmánybíróság épülete elé tüntetést a jogállam védelmében. Erre reagálva írta Gyurcsány azt, hogy nem kell megsértődni, ha az LMP mondta be először az időpontot, legyen az. Szerény nézetem szerint ezt nehéz másként értelmezni, mint nagyvonalú megoldást az LMP jó esetben tájékozatlan, rossz esetben Gyurcsány javaslatát szántszándékkal eltulajdonító lépésére.

Schiffer LMP-frakcióvezető következő mozdulatként a Klubrádióban és az ATV-ben kifejtette, hogy márpedig ők Gyurcsánnyal nem tüntetnek együtt a jogállam védelmében, mert az olyan lenne, „mint rókákkal demonstrálni egy baromfitelep megmentése érdekében”. Ezzel ki is vívta a Magyar Hírlap jogállami elkötelezettségéről híres publicistájának tetszését, Ceglédi ellenben nem találta említésre méltónak e mozzanatot, talán mert nem tudott róla - és bár véleményíróként roppant nevetségessé teszi magát, ha így van, ez még a jobbik eset. Mármint ahhoz képest, mintha szántszándékkal hallgatná el, bár felfoghatatlan, miképpen kerülte volna el a figyelmét.

Ha megemlíti, bajosan élcelődhetne imígyen: "másnap az úgynevezett Magyar Demokratikus Charta bejelentette, hogy ők bizony az LMP-s tüntetés előtt egy nappal szerveznek saját tüntetést, Gyurcsány Ferenc főszereplésével. A demokratáknak össze kell fogni? Nem egymással versengünk? Ismét csak: lószart, mama. Gyurcsány Ferenc megijedt, hogy az LMP és az épp általa folyamatosan támadott, 'hivatalos' MSZP talált szabad vegyértékeket, és kihagyják a buliból. Megijedt attól, hogy a demokraták nélküle fognak össze - erre ugyanis sose volt nagyobb esély."

Hanem felfogná talán, hogy a Schiffer által előállított helyzetre léphetett így a Charta, valóban - ám a fentiek okán némi joggal - kissé hülyét csinálva az LMP-ből, de elkerülve a konfliktust és a magyarázkodást, amivel csak a vizet hajtaná - kinek is a malmára? Mellesleg jutna ideje a publicistának eltöprengeni azon is, hogy mit fejez ki a Charta új helyszínválasztása a Vértanúk terén, Nagy Imre szobránál. Szerintem jól fejtem meg, ha arra gondolok, ezzel 56 koalíciós örökségét, a modern magyar parlamentáris demokrácia első, pillanatnyi felvillanását választják politikai hagyományként, szembefordulva Orbán hazugságával, ami szerint a fülkeforradalom lenne 56 befejezése - bahh, a nemzettestvérek miniszterelnöke jó okkal kerülhette el messzire a Nagy Imréhez kötődő helyszíneket 23-án.

Schiffer az orbánista mítosz - amely szerint Gyurcsány a szemkilövető rendőrállam jogtiprásban tobzódó vezetője - leghatékonyabb apostola, aki legkésőbb 2006-ban, a Terror Házában Schmidt Máriával együtt szörnyülködve alapozta meg e hírnevét. Nem véletlen, hogy - engedjük meg, valamiféle harmadik utas békepolitika illúziójában tévelyegve - az LMP nem az orbánizmussal való szembefordulást, hanem de facto a csendestársi szerepet vállalja, Schiffer személy szerint legutóbb a rókás nyilatkozattal - haha, az ellenzék megosztása -, pártja pedig egyebek közt a Gyurcsány elleni kirakatpert előkészítő Gulyás-bizottságban buzgólkodván. Vajon ő és a hasonlóan fajsúlyos, a populista lendületben a par excellence jogállamtipró Lex Mal megszavazásával hitelesített, bár kétségkívül igyekvő Mesterházy lennének az erősödő jogállampárti baloldal meggyőző vezetői? Nem vitás, ettől függetlenül örvendetes az együttes fellépésük, ha van is némi bohózat jellege az említettek okán. Ám ha a demokráciáért fellépők megosztásának szerepéhez keres valakit, Ceglédi elemző megtalálhatta volna azt, aki maga baromfitelepezte világgá ebbéli szándékát.

Vanek úrral csak egyetérteni lehet.

Nehéz elhinni, hogy az LMP ezzel a kettősügynök-szereppel több támogatót nyer, mint amennyit veszít, de az egységes fellépést egészen biztosan sikerrel veri szét, miközben ugyanebben a közleményben megpróbálja eltulajdonítani Gyurcsány koalíciógondolatát: „Az LMP szervezi tehát azt a széles összefogást, amely egyesíti a jogállam védelmében a demokratikus erőket: baloldaliakat, mérsékelt konzervatívokat, liberálisokat és zöldeket.” Aha.

Van még a háttérben egy szereplő, akinek ugyancsak a segédmítoszhoz fűződő, sajátos intellektuális és politikai bakugrásokra alkalmat adó viszonya okán köszönhetünk sokat. Ő Sólyom, a láthatatlan elnök, aki tegnap láthatatlanul felsurrant a Várba, hogy a történelemkönyvekben majdan remélhetőleg "Korrepetálás a Sándor-palotában" címmel szereplő fejezet keretében láthatatlanul magyarázza el a láthatatlan alkotmányt némileg alulképzett utódának, természetesen eredménytelenül.

Dübörög az agyakban a mítosz, lassan oszlik a homály, épül a NER, fogy a levegő.