Ha Orbán börtönbe vetteti Gyurcsányt

„...olyan tökéletes karaktergyilkosság történt, ami párját ritkítja a machiavellista rágalmazástechnika több évszázados történetében is.”

Veled is megtörténhet. Hiába kétségbeejtő a nyilvánvaló szándék és a nyilvánvaló jogtiprás, amely akkor is az, ha Gyurcsány végül nem kerül börtönbe, nincs ellenállás. Pedig napnál világosabb, hogy az éveken át folytatott karaktergyilkos gyűlöletkampánnyal jól trágyázott talajba hullik Balsai megbízott és a Gulyás-bizottság buzgólkodásának magva, és ha minden jól megy, beteljesülhet Orbán bosszúvágya. Hihetetlen szinte, de jelen állás szerint könnyen megtörténhet ez itt, Európa közepén. Orbán túszai lettünk mindannyian.

Mindegy, józan ésszel - a gyűlöletet és a rágalmazást, az ennek hipnotikus bűvöletéből szabadulni képtelen, vagy éppen számításból kiszolgáló, szédületesen kiterjedt slepp ténykedését leszámítva - miképpen lehetne mérlegelni Gyurcsány alakját és teljesítményét. Van mit bírálni rajta akkor is, ha amúgy igazi demokrata és a nyugatias jogállam elszánt híve, ami ritka kincs e honban - például le kellett volna mondania legkésőbb akkor, amikor világossá vált, hogy az MSZP-n nem tudja keresztülvinni az egészségügyi reformot -, de a hibáinak semmi köze ahhoz, hogy a jelek szerint szabályszerű koncepciós per készül ellene. És bár ennek, ugyancsak józan ésszel szemlélve, nem lehet más magyarázata, mint Orbán bosszúvágya a tévévitáért és a 2006-os vereségéért - meg az a vonása, hogy biztosra megy, és így egyetlen számottevő politikai ellenfelét likvidálnia kell -, félelmetes, mennyire nem ismeri fel a magyar közönség, mi zajlik a szeme láttára. Vagy, ha fölismeri is, milyen közönnyel reagál rá.

Pedig Virág elvtárs elemében érezheti magát, ha megtörténhet, hogy előbb a Mal-vezért jelöli ki bűnösnek mindenféle vizsgálat és bizonyíték nélkül a miniszterelnöki tisztet viselő Főszakács, azután pedig a Gyurcsány elleni kész ítélethez kerestetheti a tényállást - amit megfelelő helyre kinevezett emberei szorgos munkával meg is fognak találni.

„A magyar jogállamot egész sor csapás érte az elmúlt hónapokban. A jogállam lebontásának első fázisa a plurális közjogi rendszer fékeinek és ellensúlyainak kiküszöbölése, monolit rendszerré való átalakítása volt május és október között, és a jelek szerint teljes sikerrel járt. A második fázis a gazdasági alkotmányosság [felszámolása], amelynek a magánnyugdíjpénztári tagdíjak konfiskálása és a különadók kivetése az első lépései. A harmadik, legsúlyosabb fázis a politikai ellenfél ügyészi-bírói úton történő kiiktatása és politikai megsemmisítése lenne. A kétharmados többség tette lehetővé, hogy a többi hatalmi ágat, köztük az alkotmánybíróságot is a kormány ellenőrzése alá vonják, ennek alapján lehet átalakítani a választási rendszert és véglegesen a Fidesz ellenőrzése alá vonni az ügyészséget: így függ össze az első, a második és harmadik fázis, ha minden Orbán terve szerint működik.”

Pontosan. Már nem az a kérdés, hogy a csapdában vergődünk-e, hanem az, hogy erre miképpen válaszoljunk. Lehet - annak, aki megteheti - emigrálni, lehet beláthatatlan időre szólóan szélmalomharcra fordítani jobb sorsra érdemes életünket az elviselhetetlen közállapotokkal küzdve, a kiszolgálóktól, alkalmazkodóktól és lelkesedőktől undorodva. Vagy lehet távolabbra helyezni mindezt önmagunktól: látni, ahogyan a történelem újabb sötét fordulata sodor magával bennünket, akik valaha azt képzeltük, szerencsések vagyunk, hogy az életünk olyan korszakban zajlik, amit 1989 határozott meg.