2010. szeptember 19., vasárnap

Tóta W. beállt a sorba

Kb. egyetlen olyan, nyilvánosan is érzékelhető csoportosulás létezik ma Magyarországon, amelyik pontosan körvonalazza, szóvá teszi és ellenzi, mert a szabadságot veszélyeztető, tragikus fordulatnak látja Orbán és mamelukjai uralmát: ez a liberális értelmiségnek az a része, akik az ÉS-ben a jogállam vesztéről folytatnak eszmecserét, meg a Demokratikus Chartának az a néhány ismert figurája, akik cikkeket írnak és időnként megszólalnak. Ha valamiben, ebben a szellemben talán rejlik még csírája annak, hogy érzékelhető módon létezzen szabad levegő is Magyarországon. Ugye milyen nevetséges?

Ha valaki az ő elkeseredett összejövetelüket gúnyolja ki a legnagyobb olvasottságú magyar hírportál közismerten nem Fidesz-szimpatizáns publicistájaként, azzal semmi mást nem tesz, mint szolgálatot Derelye főszakács orrfacsaró rafinériájának. Hiába hiszi azt W. esetleg valóban - de ezt nem hihetem -, hogy a nevetségesség az, amit mindebből ábrázolnia kell, ha közben nem veszi észre - vagy úgy tesz, mintha nem venné észre -, hogy elfűrészelték a tribün tartógerendáit, jobb, ha ott ücsörögve nem kacag szívből a közönségnek azon a kis csoportján, amely ezt szóvá is teszi, ahelyett, hogy csak röhögcsélne tovább az előadáson, mintha mi sem történt volna.

W. vagy meghülyült, vagy megvették.