Alkotmányozás: csapda és porhintés

"Nincs alkotmányozási kényszer" - közli halkszavúan az LMP és az MSZP vezetője időről időre, miközben az előbbi lebegteti, hogy részt vesz-e majd a parlamenti vitában, utóbbi pedig - bár legalább a részvételt visszautasítja - saját alkotmánytervezeten molyol.

Miért, könyörgök?

Nem világos talán, miről van szó? Sem értelme, sem haszna nincs az orbánista alkotmánynak, kára és veszélye annál inkább. Semmiféle politikai racionalitás nem fedezhető fel abban, ha az ellenzéki pártok nem a leghatározottabban ellenzik és semmi módon nem asszisztálnak hozzá. Ha az MSZP saját alkotmánytervezetet készít, miközben "nincs alkotmányozási kényszer", azzal ellentmond önmagának.

Ha az LMP ismét Orbán leghasznosabb idiótájának bizonyul, és belelavírozza magát abba, hogy részt vegyen a "vitában", azzal csak a Fidesznek teszi meg azt a szívességet, hogy nem szigeteli el a nyilvánvalóan szabadságellenes, önkényes és ezt az országot jelentős időre a Fidesz hatalmának csapdájába ejtő alkotmány munkálatait. Pedig megkönnyíthetné ezt a puszta hiúság is, mert párját ritkítja a röhejesség, ami a Fidesz Pozsgayval, Szili Katalinnal és a Szentkoronával súlyosbított barkácsolását jellemzi.

Remélem, lesz annyi maradék esze az LMP-nek, hogy legalább attól az esélytől nem fosztja meg a magyar politikát, amit az orbánista alkotmányozás karanténba helyezése jelenthet.

Mondja a semmit a Nemzetmegvezető

Mégis úgy tesz mindenki, mintha ez esemény lenne, számítana valamit, elemzők hordái elemzik a semmit, közvetítik élőben és tulajdonítanak jelentőséget neki. Persze kellene hogy legyen jelentősége, sőt, önmagában a várakozások nem teljesülése is valami, hat például a piacra - ezzel jár, ha valaki úgynevezett miniszterelnök. Lesz persze valami, talán a jövő héten, a háromnapos frakcióülésen véglegesített improvizáció, „csak annyi kell, hogy ne rakjanak minket a hitelminősítők a spekulációs kapszlijukba”. Haladék is lesz, be is jöhet ez-az, például a masszív gazdasági növekedés Németországban, ami Dagadó herceg és a Főszakács minden hajmeresztő, kártékony és nem mellesleg jogtipró pancserkedése ellenére a felszínen tarthatja Magyarországot és el lehet majd adni gazdaságpolitikai sikerként.

Pedig vannak jelentős események is, amelyekre a sajtó jóval nagyobb hangsúllyal kellene, hogy figyeljen. Oszkó és Bajnai közleménye és Oszkó válasza a Magyar Nemzet-Budai tengely felpörgetett fokozatú támadására ilyen. Ezerszer többet mond csak ez a két rövid írás mindarról, ami és ahogyan ebben az országban történik, mint a Nemzetmegvezető ankétja a seggnyalók karának hozsannázása közepette. Csak nem olyan látványos és nem is olyan kényelmes, keveseket érdekel és még az elemzők sem lóghatnak fürtökben körülötte, hogy álmegállapításokkal kápráztassák el az értő közönséget.

Álsajtó áltémákról álmegállapításokat tesz. Talán nem véletlenül. Így nem ütközik a cenzúratörvénybe és valamelyest még jövedelmező is maradhat. Van egy maroknyi kivétel, de látszik a tendencia. Ha nem említjük is a számtalan egyéb kárt, amit az Orbán-rezsimnek köszönhetünk, ebből is látszik: békeidőben kevés nagyobb csapás érhette volna szeretett hazánkat, mint hogy önnön népe húzza magára a Nemzetmegvezetőt és társulatát, a felkapaszkodott niemandok janicsárhadát, akik készségesen hajtják végre a jogállam, az alkotmány és a demokrácia szétzilálását, és a kisebb-nagyobb hatalmi pozíciókba befészkelve magukat beláthatatlan időre megszilárdítják a feudális, személyi függőségek rendszerén alapuló ázsiai berendezkedést.