2010. június 17., csütörtök

Kik segédkeznek a jogállam trónfosztásában, avagy igaza van-e Török Gábornak?

Divattá vált a sajtó némely szegmenseiben és az úgynevezett elemzők között is az a felfogás, amely szerint a Fidesz a kétharmados mandátumtöbbség birtokában nem fogja az alkotmányos berendezkedés lényegi elemeinek megváltoztatásával önnön hatalmát a szabadság rovására megszilárdítani (sőt, még jóra is használja majd korlátlan cselekvőképességét). Divattá vált nemcsak amellett érvelni, hogy ebben objektív politikai akadályok állnák útját, hanem megvetően ironizálni azokon, akik viszont reálisnak, sőt, elkerülhetetlennek látják ezt a fordulatot. Túl Babarczy Eszter és Papp László Tamás ilyen szellemben fogant dolgozatain, vagy Kéri László hasonló jellegű eszmefuttatásain, az általánosan higgadt, józan, elfogulatlan elemzőnek tartott Török Gábor is csatlakozott ehhez az irányzathoz. Vajon mi vitte arra, hogy "hivatásos rettegőként" bélyegezze meg azokat, akik szerint nagyon is reális a veszélye a putyinista rendszerrombolásnak?

Ez a gyanús pedigréjű, erősen pejoratív kifejezés mintha a Fidesz-közeli sajtó és véleményvezéreinek szellemi tulajdona lenne, közkedvelt fordulat a kurucinfo és a hasonszellemű kommentelők körében. Hamis kétszeresen is, amennyiben aki ilyen folyamatok jeleit látja, akár előre, akár immáron megtapasztalva, arra rásütni, hogy "retteg", semmi más, mint személyeskedő megbélyegzés, a "hivatásos" jelzővel ellátva pedig egyenesen rágalmazó jelleget ölt, azt sugallva, hogy az illető nem meggyőződésből, hanem valamely politikai erőnek tett szolgálatként fejti ki ezirányú véleményét.