Beakaszt-e a Putyin-Orbán-Berlusconi tengely Európának?

Lehet-e nem észrevenni, hogyan repedezik a felvilágosult modernitás, a jogállami demokratizmus, az individuális szabadság eszméire alapozott Európai Unió? Ellenáll még a válságnak, de nem jók az esélyei - amit csak súlyosbít a bürokratizmus unalmának rá jellemző, kevéssé vonzó imázsa és az ugyancsak jellemző komikum, ami a sokezer eurós fizetésből élő ifjú eurobürokraták Észak-Korea-látogató kalandturizmusának szalonlázadásában ölt testet -, a szakadék szélén táncol, amikor minden erejét összeszedve megpróbálja Görögországot megmenteni, de ott fenyeget már Spanyolország csődje és a szűkkeblű pozsonyi rövidlátás nem sok jót ígérő példája is - és még ha megússza is mindezt, a világversenyben régóta vesztésre áll más régiókkal szemben. Ez húzódik a hátterében annak a lassú bomladozásnak, annak a fáradtságnak, ami teret ad a populista antidemokratizmusnak az öreg kontinensen. Putyin, az Európa peremén a nyugatias jogállamiság ellenpólusaként terpeszkedő keleties irányított demokrácia modelljének követői ütik fel a fejüket és nyerik el a közönség támogatását. Berlusconi, a szexorgiáiról és önelégült korlátoltságáról ismert médiacézár egyre rövidebb megszakításokkal másfél évtizede röhög Európa képébe és uralja Itáliát, ahol a jobboldali választók "rendíthetetlenül, tökéletes fegyelmezettséggel készek támogatni az Übü királyuk által a demokráciára mért minden újabb csapást" (Risset).

Magyarországon, amely eleve szánalmasabb hely, a provinciális, antidemokratikus populizmust Orbán és a pártja testesíti meg, hizlalja, érleli, táplálja ugyancsak jó másfél évtizede, és végre beérett a gyümölcs: az elmaradottság felszámolása, a joguralom és a szabadság kultúrájának megerősödése helyett - aminek elmulasztásában a baloldalnak elévülhetetlen érdemei vannak, alaptörténete pedig az őszödi beszéd, Gyurcsány elbukott kísérlete a szocialisták modernizálására és a nyomában fellángoló, mindent elborító gyűlölet, Orbán provincializmusának gyűlölete a veszélyesnek látszó ellenféllel szemben - a kiskirályok uralta korrupt világban jól-rosszul elboldoguló, frusztrációját nacionalizmussal kábító, erős kézre vágyó társadalom megtalálni véli benne méltó párját. Ha az IMF-fel és az EU-val szemben folytatott csalárd „szabadságharc” lelkes követőkre talál az elgyötört Európában, Orbán a magyar szabadság elveszejtése után főkolompos lehet Európa összeomlasztásában is. Hajrá Magyarország, hajrá magyarok!