TG szerint nincs igazunk – mindazoknak –, akik szerint a jogállami ellensúlyintézmények átformálása elérte azt a kritikus pontot, ahol maga a jogállami jelleg szűnik meg. Megkönnyebbüléssel töltene el, ha meggyőző lenne az érvelés. Csakhogy ha a kiindulópont az, hogy „legfeljebb politikai haszonszerzés vagy publicisztikai hatásvadászat indokolhatja azt, hogy valaki a jogállamiság végéről beszéljen”, ugyanott vagyunk, mint a „hivatásos rettegők” esetében. Vajon Halmai Gáborról melyiket feltételezi? Vajon magából indul ki a szerző, amikor elképzelhetetlennek találja, hogy valaki – függetlenül attól, hogy igaza van-e vagy sem – meggyőződésből értelmezze így a szóban forgó jelenségeket? Ugyanannak a szalonképes változata ez, mint egy kedves hozzászóló "Te büdös liberális kommunista bérenc" kezdetű eszmefuttatása. Lehangoló lenne, ha csak abban a megközelítésben lehetne ezt a vitát folytatni, hogy érvek helyett az legyen a kérdés, miképpen lehet bizonyíthatatlan, ám a fejlett kabátlopási kultúra országában kiválóan működő beszólásokkal hitelteleníteni a másik fél álláspontját. Ha csak a publicisztikai hatásvadászat mögöttes motivációja állna szemben az elemzői megrendelésszerzésével.
Részemről visszatérnék inkább magukra az érvekre. Amint időm engedi.
Feliratkozás:
Megjegyzések küldése (Atom)
1 megjegyzés:
Sokszor meglep, hogy értelmes emberek is mennyire képesek a jelenlegi kormány intézkedéseinek és azok hosszabb távon várható hatásainak bagatellizálására. Ilyenkor szoktam én is a számomra értelmetlennek tűnő vitát azzal lezárni, hogy "ne legyen igazam".
Megjegyzés küldése