2010. június 24., csütörtök

Paródia a köztársaság színpadán

Sosem tulajdonítottam igazán jelentőséget a köztársasági elnök személyének, minthogy szerepe, igen helyesen, protokolláris, szimbolikus, így valóságos befolyása a kormánypolitikára legföljebb is csak közvetett lehet. Ha Sólyom ezt igyekezett tágítani, most a falnak csapódott - ami annyiban helyeselhető fejlemény, hogy a saját értékelése szerint legfontosabb tette, a "morális válságról" szóló, dörgedelemnek szánt fontoskodás az őszödi beszéd miatt vagy ürügyén elszabadult gyűlöletáradat tetőpontján maga volt annak a szemforgató szemléletnek a kvintesszenciája, ami szerint nem az a kínos, ha hazudunk, hanem ha ennek véget akarunk vetni. "A demokrácia alapkérdése, lehet-e a választások előtt megígértek gyökeres ellenkezőjét csinálni" - mondta fellépését indokolva utolsó elnöki interjújában. Lehet, válaszolta 2006-os beszédével, ha nem valljuk be és nem is akarunk változtatni rajta.

Sólyom köztársasági elnökként e hallgatólagos, hazug, torz közmegegyezés látszólagos morális felmagasztosításában játszott úttörő szerepet, ami mellett konkrét lépései egyes törvények megjáratásával a normakontroll vagy az újraszavaztatás köreiben másodlagos jelentőségűek, ha magukon viselik is az alkotmányosság iránti elkötelezettséget. Magát igen komolyan vevő, ám némiképpen nevetséges és közpolitikai szerepét e hamis felfogásban gyakorló köztársasági elnöktől vehetünk most búcsút.

Ámde aki a helyébe lép, az maga a vicc, a köztársaság és berendezkedésének, szimbólumainak paródiája, méltó kifejezése a demokratikus jogállam szatírjátékának, amit a kétharmados Fidesz-uralom jelent: bohócot ültet Orbán a legfőbb közjogi méltóság székébe. Schmitt Pál, az üresfejű, ám a mindenkori főnökhöz maradéktalanul lojális karrierista, a Kádár-rendszer MOB-főtitkára és a vesztes Fidesz pártrendezvényének Bocskai-ruhás szónoka, aki az értelmes mondatok megformálásáért vívott harcában rendszeresen alulmarad, köztársasági elnök lesz.

Felszabadító, lehet röhögni. Fölösleges volt komolyan venni bármit is, marad a szatíra.

Nincsenek megjegyzések: