A hazugság forradalma

Orbán Viktor meglepő nyíltsággal jelentette be igényét az önkényes – és minthogy jelenleg demokrácia van, szükségszerűen demokráciaellenes – rendszerváltoztatásra. Ehhez igen átlátszó trükköt választott a parlamenti politikai nyilatkozattal, amely kimondaná, hogy "a magyar nemzet a szavazófülkékben forradalmat vitt véghez, és e történelmi tettével arra kötelezte az új kormányt, hogy megvalósuljon a nemzeti együttműködés rendszere".

Nem lehet forradalomnak nevezni – csak szemérmetlenül annak hazudni – egy demokratikus rendszerben lezajlott országgyűlési választást, bármi legyen is az eredménye, hiszen a forradalom éppen a korábban fennálló intézményes keretfeltételek megdöntését jelenti. Itt nem megdöntötték, hanem rendeltetés- és szabályszerűen használták ezeket az intézményeket, a Fidesz számára kedvező eredménnyel.

És nem lehet nemzeti egységről és az emberek egységes akaratáról beszélni, ha a választók 53 százaléka szavazott egy pártszövetségre, 47 százaléka pedig nem rá. 2,7 millió ember, kb. a lakosság egynegyede, 2,4 millió, szintén kb. a lakosság egynegyede ellenében.

Nemcsak nevetségesen önkényes értelmezés, hanem közönséges hazugság tehát azt állítani, hogy forradalom történt a szavazófülkékben, hogy megdőlt egy rendszer és létrejött egy másik, a "nemzeti együttműködésé", hiszen bármi fog is a rendszer lényegét illetően megváltozni, az nem a nemzet, és még csak nem is a Fideszre szavazó jó egynegyede egységes akaratából, hanem kizárólag a hatalomra jutott pártszövetség és elsősorban annak teljhatalmú vezetője akaratából fog történni. Felhatalmazást a Fidesz a kormányzásra kapott, nem a rendszerváltoztatásra, és ezen az sem változtat, ha kétharmados mandátumtöbbségre szert tett pártszövetsége parlamenti többségként fogad el egy velejéig hazug, torz, az önkényesség talmi legitimációját szolgáló politikai nyilatkozatot.