Szily László elévülhetetlen érdemeket szerez abban, hogy Selmeczi Gabriella és a Fidesz szijjártói magaslatokban járó meglátásait szórakoztató formában közvetítse a gyanútlan olvasóközönségnek.
"A dolog annyira felpaprikázta a civil és megélhetési ellenzékieket, hogy - legalábbis szándékuk szerint - nagy tüntetést jelentettek be az Operához. A baloldali vagy szimplán Fidesz-ellenes civil csoportoktól az ellenzéki pártokon át a most is legerőszakosabban nyomuló gyurcsányistákig ott lesz elvileg mindenki."
"Civil és megélhetési ellenzékiek" - elhiszem, hogy tényleg ennyire hülye, de pont úgy hangzik, mint valami Magyar Nemzettől szalajtott megmondóember. Akárcsak "a most is legerőszakosabban nyomuló gyurcsányistákig" - ami tipikus ködkép, axiómaként használt, ámbár minden tényszerűséget nélkülöző fordulat.
Fontolgatnám szolgálataiért a jelentős kedvezményeket, amelyeket a NER rendszerében kaphat, hátha nem veszíti el e cizellált politikai álláspontnak köszönhető derűlátását, amellyel vélhetőleg Auschwitzból is vidám fricskákkal tűzdelt megjegyzésekkel ábrázolná, miképpen terelik a bohókás bajszú kápók a gázkamrába Bolgárúr nevetséges nénijeit.
Selmeczi: "a Gyorskocsi utcaiak továbbra is a gyurcsányi gyűlöletkeltést folytatják, és Magyarország kárát akarják".
Szily: "mielőtt rendszerváltó hangulatba kerülnének, ne felejtsék el, hogy Gyurcsány Ferenc is ott fog domborítani az Andrássy úton!"
Ha nem lesz még Magyar Köztársaság, abban biztosan szerepet játszik majd ez a zseniális meglátás is.
2012. január 2., hétfő
2011. október 19., szerda
Szijjártó vs. Al Kamen
Találgat a fél ország, vajon tényleg kapott-e kokit Orbán az amerikai külügyminisztériumtól. Al Kamen, a Washington Post veterán kolumnistája állítja, Szijjártó badarságnak bélyegzi. Van, aki szerint Orbán talán ott sem volt, a sajtónak névtelen diplomaták és "az amerikai-magyar viszonyokat jól ismerő források" szolgálnak csak támpontul. Ugyanakkor minden előzmény - elsősorban Hillary Clinton nyári látogatása és az ott elhangzott figyelmeztetés -, továbbá a démarche természete és az amerikai diplomácia módszerei és stílusa is azt támasztja alá, hogy logikusabb fejlemény lenne a nagykövet és Orbán találkozóján a mosoly mögött kézbesített démarche, mint a puszta mosoly.
Nehéz elképzelni, hogy Al Kamen az ujjából szopta volna a démarche-ot (amit bizonyítást nem igénylő tényként ismétel meg az újabb cikkben is). Harminc éve nyomja a WP-nél, volt bírósági és külügyminisztériumi tudósító, és besegített a Woodward-Bernstein páros könyvébe. Így nehézsúlyú washingtoni bennfentesnek, sőt, önálló intézménynek tekinthető, kitűnő információforrásokkal - nagyon-nagyon meglepő lenne, ha akár hülyeségből, akár szándékosan ekkorát kacsázna a semmiért.
Ugyanakkor még a Szijjártó-Orbán duóról is nehéz feltételezni, hogy vállalná csak úgy pofán hazudni az amerikai diplomáciát, még akkor is, ha a dolog természeténél fogva ezúttal nehéz lenne kézzelfogható bizonyítékot találni arra, hogy létezik és átadatott a tiltakozás. Washingtonból nézve persze Orbán tényleg pont olyan lehet, ahogyan Al Kamen cikkéből látszik: pitiáner kis harmadik világbeli zsebdiktátornak, akire rá kell szólni - a helyi mosoly fenntartásával -, azután türelmesen várni, hátha ennyi elég is lesz, azt meg elengedni a fülünk mellett, amit a közönségének bemeséltet a szócsövével. Ha mégsem ért a szóból, majd meglátjuk.
Nehéz elképzelni, hogy Al Kamen az ujjából szopta volna a démarche-ot (amit bizonyítást nem igénylő tényként ismétel meg az újabb cikkben is). Harminc éve nyomja a WP-nél, volt bírósági és külügyminisztériumi tudósító, és besegített a Woodward-Bernstein páros könyvébe. Így nehézsúlyú washingtoni bennfentesnek, sőt, önálló intézménynek tekinthető, kitűnő információforrásokkal - nagyon-nagyon meglepő lenne, ha akár hülyeségből, akár szándékosan ekkorát kacsázna a semmiért.
Ugyanakkor még a Szijjártó-Orbán duóról is nehéz feltételezni, hogy vállalná csak úgy pofán hazudni az amerikai diplomáciát, még akkor is, ha a dolog természeténél fogva ezúttal nehéz lenne kézzelfogható bizonyítékot találni arra, hogy létezik és átadatott a tiltakozás. Washingtonból nézve persze Orbán tényleg pont olyan lehet, ahogyan Al Kamen cikkéből látszik: pitiáner kis harmadik világbeli zsebdiktátornak, akire rá kell szólni - a helyi mosoly fenntartásával -, azután türelmesen várni, hátha ennyi elég is lesz, azt meg elengedni a fülünk mellett, amit a közönségének bemeséltet a szócsövével. Ha mégsem ért a szóból, majd meglátjuk.
2011. július 8., péntek
Filé
"Jónás István vezérigazgató azzal üdvözölte a Rádió Márványtermében összegyűlt munkatársakat, hogy a közmédia átalakítása a minőségi ugrás lehetőségét kínálja: a közmédia megőrzi az eddigi minőséget, de vége az átláthatatlan finanszírozás korszakának. A vezérigazgató szerint jövőre 15 milliárd forinttal több jut a közmédiára. "Nem lesz mészárszék, nem lesz filézés", ígérte Jónás, aki szerint minden marad a régiben, csak a dolgozók munkáltatója lesz más. A bejelentés után a rádió vezérigazgatója nem válaszolt a munkatársak kérdéseire."
Origo, 2010. december 13.
Origo, 2010. december 13.
2011. július 3., vasárnap
Ellenséges békaemberekkel beszélgetett Szilvásy, Laborc és Galambos
Galambos Lajost, a Nemzetbiztonsági Hivatal egykori főigazgatóját 2011. június 28-án őrizetbe vették, majd házi őrizetbe helyezték és kémkedéssel gyanúsítják, Szilvásy Györgyöt, a Gyurcsány-kormány titokminiszterét július 1-jén őrizetbe vették és államellenes bűncselekménnyel gyanúsítják, Laborc Sándort, a Nemzetbiztonsági Hivatal volt főigazgatóját július 2-án őrizetbe vették, egyelőre nem tudni, mivel gyanúsítják.
*
Pelikán József: Kérem szépen, én igazán nem értek ehhez és ideológiailag is kezdő vagyok, de az mégiscsak marhaság, hogy Dániel elvtárs fémdobozokat dobált bele a Dunába, amiben kémjelentések voltak.
Tusinger elvtárs: Miért, maga szerint mit dobált, húsvéti tojásokat?
(...)
Pelikán József: Aztán az se stimmel, hogy Dániel elvtárs beugrott a Dunába és a víz alatt beszélgetett az ellenséges békaemberekkel a mi nagy vezérünk és a többi elvtárs meggyilkolásáról. Mivel Dániel elvtárs egy harcsa után szaladt és úgy esett bele a Dunába.
Tusinger elvtárs: Látta maga azt a harcsát?
Pelikán József: Nem láttam.
Tusinger elvtárs: Na látja! Akkor mit kritizál?
A tanú
*
„El tudtuk volna képzelni, hogy – mint a Fidesz frakcióvezetője leplezetlenül kimondta – a „politikusbűnözés” esetében indokolt megfosztani az eljárás alá vont személyt a védővel való kapcsolattartás lehetőségétől, öt napig is őrizetben lehet tartani bírói ítélet nélkül, és az ügyészség választhatja ki a bíróságot, ahol neki tetsző ítéletre számít? Ahol ilyen tartalmú törvényeket hoznak, ott semmi sem zárható ki. Az sem, hogy alaptalanul vádolnak valakit kémkedéssel, és az sem, hogy a függetlenségétől megfosztott bíróság el is ítéli az illetőt. Azt már eldöntötték, hogy abban az értelemben nem lesznek szabadok a választások, hogy az emberek a megválasztandó parlamenti többség politikájáról is szabadon dönthetnének: azt Orbán Viktor már eldöntötte az „alaptörvénnyel”, hogy a következő kormány is csak az ő politikáját folytathatja. Miért ne hozna olyan törvényeket is, amelyek szerint személyében is csak őt választhatják újra a következő választáson? És miért ne lehetne ezt koncepciós kémperrel előkészíteni?
A magukat politológusnak nevező fiatalemberek pedig sietnek majd leszögezni: Magyarországon ettől függetlenül demokrácia van. Sőt, ahogy Orbán Viktor mondta az Országgyűlésben: szabadság. Annak ellenére, tette hozzá Orbán, hogy nyolc évig szocialista kormányzás volt. Annak ellenére. Csak az ország érdekeit veszélyeztető botrányt nem szabad csinálni. Vagyis: a szabadsággal a dolgozó nép érdekeivel szemben nem szabad élni. Mintha ilyenek mondtak volna korábban is, amikor kémpereket rendeztek Magyarországon.”
Bauer Tamás: Kémper következik?
*
Pelikán József: Kérem szépen, én igazán nem értek ehhez és ideológiailag is kezdő vagyok, de az mégiscsak marhaság, hogy Dániel elvtárs fémdobozokat dobált bele a Dunába, amiben kémjelentések voltak.
Tusinger elvtárs: Miért, maga szerint mit dobált, húsvéti tojásokat?
(...)
Pelikán József: Aztán az se stimmel, hogy Dániel elvtárs beugrott a Dunába és a víz alatt beszélgetett az ellenséges békaemberekkel a mi nagy vezérünk és a többi elvtárs meggyilkolásáról. Mivel Dániel elvtárs egy harcsa után szaladt és úgy esett bele a Dunába.
Tusinger elvtárs: Látta maga azt a harcsát?
Pelikán József: Nem láttam.
Tusinger elvtárs: Na látja! Akkor mit kritizál?
A tanú
*
„El tudtuk volna képzelni, hogy – mint a Fidesz frakcióvezetője leplezetlenül kimondta – a „politikusbűnözés” esetében indokolt megfosztani az eljárás alá vont személyt a védővel való kapcsolattartás lehetőségétől, öt napig is őrizetben lehet tartani bírói ítélet nélkül, és az ügyészség választhatja ki a bíróságot, ahol neki tetsző ítéletre számít? Ahol ilyen tartalmú törvényeket hoznak, ott semmi sem zárható ki. Az sem, hogy alaptalanul vádolnak valakit kémkedéssel, és az sem, hogy a függetlenségétől megfosztott bíróság el is ítéli az illetőt. Azt már eldöntötték, hogy abban az értelemben nem lesznek szabadok a választások, hogy az emberek a megválasztandó parlamenti többség politikájáról is szabadon dönthetnének: azt Orbán Viktor már eldöntötte az „alaptörvénnyel”, hogy a következő kormány is csak az ő politikáját folytathatja. Miért ne hozna olyan törvényeket is, amelyek szerint személyében is csak őt választhatják újra a következő választáson? És miért ne lehetne ezt koncepciós kémperrel előkészíteni?
A magukat politológusnak nevező fiatalemberek pedig sietnek majd leszögezni: Magyarországon ettől függetlenül demokrácia van. Sőt, ahogy Orbán Viktor mondta az Országgyűlésben: szabadság. Annak ellenére, tette hozzá Orbán, hogy nyolc évig szocialista kormányzás volt. Annak ellenére. Csak az ország érdekeit veszélyeztető botrányt nem szabad csinálni. Vagyis: a szabadsággal a dolgozó nép érdekeivel szemben nem szabad élni. Mintha ilyenek mondtak volna korábban is, amikor kémpereket rendeztek Magyarországon.”
Bauer Tamás: Kémper következik?
2011. június 24., péntek
Orbán munkatáborai
„Az egyik európai dologházban, az amszterdami Rapshuisban igen elmés módját találták ki annak, hogy a lusta rabokat munkára neveljék. Elkülönítették őket külön cellákba, amelyekbe vizet engedtek, amit folyamatosan pumpálni kellett, máskülönben megfulladtak. Így aztán a munka élet-halál kérdésévé vált. Máshol is szokás volt a rabokat értelmetlen, mert értéket nem előállító munkára fogni, ezzel lehetett ugyanis nyilvánvalóvá tenni, hogy e munka elsődleges funkciója az alávetés, a megrendszabályozás, illetve a kinti társadalom bosszúvágyának kielégítése. Az a kormány, amely a munkanélküliség kezelését tömeges kényszerközmunkaként képzeli el, gyakorlatilag ugyanezt teszi: az embereknek túlélésükért kell értelmetlen munkát végezniük, különben elesnek a minimális segélytől is.”
A közmunka mint fegyelmezés
„Olyan embereket kell majd munkára bírni, akik az utóbbi 10-15 évben nem, vagy csak időközönként dolgoztak, tartani kell a fegyelmet" - beszélt a BM terveiről az egyik kormányzati forrás, aki szerint ezekben a programokban fogják alkalmazni a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése miatt visszahívott volt rendvédelmi dolgozókat is. Igaz, a megkérdezettek közül senki nem tudta megmondani, hogy milyen lesz pontosan a jogállásuk, feladatkörük, vagy mi lesz az elnevezése ezeknek a munkafelügyelőknek.”
Orbánék víziója: munkára fogott romák, munkafelügyelők, éhbér
„[a Szolgálat és Becsület Érdekvédelmi Mozgalom] úgy értesült, hogy az egyes kiemelt projekteken nagyrészt képzetlen, s ezért a munkaerőpiacról kiszorult embereket alkalmaznának. „A gyors és hatékony modern gépi munkák helyett a szakképzetlen munkaerő azért kerül majd kevesebbe, mert jelentős EU-s támogatás jön be”, véli a szervezet.”
Közmunkások vagy kényszermunkások építik fel a debreceni stadiont?
„Így állnak össze a kormány módosító javaslatai egy kerek egésszé a közfoglalkoztatási programban. Ha ehhez hozzávesszük azt a megállapodást, amelyet az Országos Roma Önkormányzat elnöke, Farkas Flórián és Orbán Viktor kötött nemrég, a helyzet világossá válik: ebben megjelölték, hogy százezer romának biztosítanak közmunkát. Nem kell sokat elmélkedni tehát azon, kik alkotják az új közmunkaprogram célcsoportját.”
A fő célcsoport: százezer roma
„A közmunkaprogram egy kurva nagy zsákutca, ettől nem lesz több embernek munkája. A Fiatal Demokraták szép nagy utat tettek meg 1989-től. Ez olyan rémisztő, hogy nehéz bármit is mondani ... remélem senki sem kerül olyan helyzetbe, hogy el kell fogadni a felajánlott közmunkát.”
Valóban minden képzeletet felülmúl
A közmunka mint fegyelmezés
„Olyan embereket kell majd munkára bírni, akik az utóbbi 10-15 évben nem, vagy csak időközönként dolgoztak, tartani kell a fegyelmet" - beszélt a BM terveiről az egyik kormányzati forrás, aki szerint ezekben a programokban fogják alkalmazni a korkedvezményes nyugdíj megszüntetése miatt visszahívott volt rendvédelmi dolgozókat is. Igaz, a megkérdezettek közül senki nem tudta megmondani, hogy milyen lesz pontosan a jogállásuk, feladatkörük, vagy mi lesz az elnevezése ezeknek a munkafelügyelőknek.”
Orbánék víziója: munkára fogott romák, munkafelügyelők, éhbér
„[a Szolgálat és Becsület Érdekvédelmi Mozgalom] úgy értesült, hogy az egyes kiemelt projekteken nagyrészt képzetlen, s ezért a munkaerőpiacról kiszorult embereket alkalmaznának. „A gyors és hatékony modern gépi munkák helyett a szakképzetlen munkaerő azért kerül majd kevesebbe, mert jelentős EU-s támogatás jön be”, véli a szervezet.”
Közmunkások vagy kényszermunkások építik fel a debreceni stadiont?
„Így állnak össze a kormány módosító javaslatai egy kerek egésszé a közfoglalkoztatási programban. Ha ehhez hozzávesszük azt a megállapodást, amelyet az Országos Roma Önkormányzat elnöke, Farkas Flórián és Orbán Viktor kötött nemrég, a helyzet világossá válik: ebben megjelölték, hogy százezer romának biztosítanak közmunkát. Nem kell sokat elmélkedni tehát azon, kik alkotják az új közmunkaprogram célcsoportját.”
A fő célcsoport: százezer roma
„A közmunkaprogram egy kurva nagy zsákutca, ettől nem lesz több embernek munkája. A Fiatal Demokraták szép nagy utat tettek meg 1989-től. Ez olyan rémisztő, hogy nehéz bármit is mondani ... remélem senki sem kerül olyan helyzetbe, hogy el kell fogadni a felajánlott közmunkát.”
Valóban minden képzeletet felülmúl
2011. május 4., szerda
Jelentsük fel Orbán Viktort?
A Legfőbb Ügyészhez címzett feljelentésében az LMP nevében Schiffer András arra hivatkozik, hogy "a sukorói King’s City-megaberuházást kiemelt jelentőségűvé nyilvánító jogszabály előkészítése során megszegték a nyilvánosságra és az állampolgárok bevonására vonatkozó törvényi rendelkezéseket" - jelentette az MTI 2009. október 6-án.
És valóban, a feljelentésben az "álampolgári részvétel" - ó, minő kedves előfutára ez az egy l későbbi fejleményeknek - biztosításának hiánya szerepel mint hivatali visszaélés. Tekintsünk el attól, hogy a hivatali visszaélés tényállása mennyiben húzható rá a nyilvánosság kifogásolt kizárására - ha némileg fából vaskarikának tűnik is első ránézésre -, és lássuk, mi is dúlta fel a feljelentőt.
"A R. [a sukorói beruházás kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról szóló 83/2009. (IV.10.) Korm. rendelet] megalkotása előtt hatáselemzés nem történt, az álampolgári részvételt a jogalkotó az előkészítés során nem biztosította. A R. tervezetéről az érintett társadalmi szervezetek nem nyilváníthattak véleményt, s a R. tervezete nem került közzétételre sem a http://www.nfgm.gov.hu/kozerdeku/tervezetek/ipar_musz?pagenum=1, sem pedig a http://www.meh.hu/tevekenyseg/torvalkprg/jogszab20060410.html weboldalon. A R. nem esik az Eit. 9.§ (3)-(4) bek. hatálya alá.
Fentiek alapján, a Lehet Más a Politika (LMP) képviseletében feljelentést teszek Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság korábbi miniszterelnöke ellen a Btk. 225. § -ban megállapított hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt. A Btk. 225.§ értelmében, hivatali visszaélést követ el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyéb módon visszaél."
Ha lesz időm, utánanézek, hány olyan ügyet lehetne találni, amiben ezen az alapon - döntse majd el az ügyészség, hogy a nyilvánosság kizárásából levezethető-e a hivatali visszaélés - feljelentést kellene tenni Orbán ellen. Lehet Orbánt az Audi-beruházásról kérdezni, de izgalmas lenne látni, mit lép a legfőbb ügyész egy olyan feljelentésre, amiben csak a nevet és a kérdéses rendelet számát kellene kicserélni.
És valóban, a feljelentésben az "álampolgári részvétel" - ó, minő kedves előfutára ez az egy l későbbi fejleményeknek - biztosításának hiánya szerepel mint hivatali visszaélés. Tekintsünk el attól, hogy a hivatali visszaélés tényállása mennyiben húzható rá a nyilvánosság kifogásolt kizárására - ha némileg fából vaskarikának tűnik is első ránézésre -, és lássuk, mi is dúlta fel a feljelentőt.
"A R. [a sukorói beruházás kiemelt jelentőségű üggyé nyilvánításáról szóló 83/2009. (IV.10.) Korm. rendelet] megalkotása előtt hatáselemzés nem történt, az álampolgári részvételt a jogalkotó az előkészítés során nem biztosította. A R. tervezetéről az érintett társadalmi szervezetek nem nyilváníthattak véleményt, s a R. tervezete nem került közzétételre sem a http://www.nfgm.gov.hu/kozerdeku/tervezetek/ipar_musz?pagenum=1, sem pedig a http://www.meh.hu/tevekenyseg/torvalkprg/jogszab20060410.html weboldalon. A R. nem esik az Eit. 9.§ (3)-(4) bek. hatálya alá.
Fentiek alapján, a Lehet Más a Politika (LMP) képviseletében feljelentést teszek Gyurcsány Ferenc, a Magyar Köztársaság korábbi miniszterelnöke ellen a Btk. 225. § -ban megállapított hivatali visszaélés bűntettének gyanúja miatt. A Btk. 225.§ értelmében, hivatali visszaélést követ el az a hivatalos személy, aki azért, hogy jogtalan előnyt szerezzen, hivatali kötelességét megszegi, hatáskörét túllépi, vagy hivatali helyzetével egyéb módon visszaél."
Ha lesz időm, utánanézek, hány olyan ügyet lehetne találni, amiben ezen az alapon - döntse majd el az ügyészség, hogy a nyilvánosság kizárásából levezethető-e a hivatali visszaélés - feljelentést kellene tenni Orbán ellen. Lehet Orbánt az Audi-beruházásról kérdezni, de izgalmas lenne látni, mit lép a legfőbb ügyész egy olyan feljelentésre, amiben csak a nevet és a kérdéses rendelet számát kellene kicserélni.
2011. április 17., vasárnap
Miért nem lép fel a TEK a pogromra készülő paramilitárisok ellen?
Kezd tragédiává sötétedni a tragikomédia, amit a Fidesz uralma jelent. Önmagában is súlyos történelmi fordulat, hogy a demokratikus jogállami alkotmányt a fideszes pártállam giccses, hazug és cinikus alkotmányára cserélik. Ha ez nem járna együtt az ellenállás, a demokratikus, európai ellenzék megjelenésével, még szomorúbb lenne - így van benne szépség is. Csakhogy a két tűz közé kerülő Orbán hátországában, a vidéken eközben tombolnak a szabadjára engedett neonácik, akik kiképzőtábort építenek a romák tőszomszédságában, fenyegetik, megfélemlítik és provokálják őket, a rendőrség pedig nem védi meg őket. Csak találgatni lehet, hogy a helyi rendőrség tehetetlenkedéséről, esetleg a nácikkal szimpatizáló érzületéről, vagy ugyanennek központi változatáról, a Fidesz és problémakezelésre merőben alkalmatlan vezérének félelméről van-e szó, amivel nem meri kockáztatni a jobbikos érzelmű tábor teljes szembefordulását. Kormányzati gyávaság, embertelenség és tehetetlenség a pártállami alkotmány elfogadásának előestéjén, miközben a tízmilliárdból fölszerelt, terrorelhárítónak hazudott orbánista testőrség az Audi Q7-esekkel egyetemben lapít a laktanyájában. Holott ha valami, az terrorizmus, ha törvénytelenül szerveződött rasszista csoportok erőszakosan fenyegetnek védtelen embereket, köztük rengeteg gyereket. Undorító, félelmetes és kétségbeejtő.
2011. február 11., péntek
Alkotmányozás: csapda és porhintés
"Nincs alkotmányozási kényszer" - közli halkszavúan az LMP és az MSZP vezetője időről időre, miközben az előbbi lebegteti, hogy részt vesz-e majd a parlamenti vitában, utóbbi pedig - bár legalább a részvételt visszautasítja - saját alkotmánytervezeten molyol.
Miért, könyörgök?
Nem világos talán, miről van szó? Sem értelme, sem haszna nincs az orbánista alkotmánynak, kára és veszélye annál inkább. Semmiféle politikai racionalitás nem fedezhető fel abban, ha az ellenzéki pártok nem a leghatározottabban ellenzik és semmi módon nem asszisztálnak hozzá. Ha az MSZP saját alkotmánytervezetet készít, miközben "nincs alkotmányozási kényszer", azzal ellentmond önmagának.
Ha az LMP ismét Orbán leghasznosabb idiótájának bizonyul, és belelavírozza magát abba, hogy részt vegyen a "vitában", azzal csak a Fidesznek teszi meg azt a szívességet, hogy nem szigeteli el a nyilvánvalóan szabadságellenes, önkényes és ezt az országot jelentős időre a Fidesz hatalmának csapdájába ejtő alkotmány munkálatait. Pedig megkönnyíthetné ezt a puszta hiúság is, mert párját ritkítja a röhejesség, ami a Fidesz Pozsgayval, Szili Katalinnal és a Szentkoronával súlyosbított barkácsolását jellemzi.
Remélem, lesz annyi maradék esze az LMP-nek, hogy legalább attól az esélytől nem fosztja meg a magyar politikát, amit az orbánista alkotmányozás karanténba helyezése jelenthet.
Miért, könyörgök?
Nem világos talán, miről van szó? Sem értelme, sem haszna nincs az orbánista alkotmánynak, kára és veszélye annál inkább. Semmiféle politikai racionalitás nem fedezhető fel abban, ha az ellenzéki pártok nem a leghatározottabban ellenzik és semmi módon nem asszisztálnak hozzá. Ha az MSZP saját alkotmánytervezetet készít, miközben "nincs alkotmányozási kényszer", azzal ellentmond önmagának.
Ha az LMP ismét Orbán leghasznosabb idiótájának bizonyul, és belelavírozza magát abba, hogy részt vegyen a "vitában", azzal csak a Fidesznek teszi meg azt a szívességet, hogy nem szigeteli el a nyilvánvalóan szabadságellenes, önkényes és ezt az országot jelentős időre a Fidesz hatalmának csapdájába ejtő alkotmány munkálatait. Pedig megkönnyíthetné ezt a puszta hiúság is, mert párját ritkítja a röhejesség, ami a Fidesz Pozsgayval, Szili Katalinnal és a Szentkoronával súlyosbított barkácsolását jellemzi.
Remélem, lesz annyi maradék esze az LMP-nek, hogy legalább attól az esélytől nem fosztja meg a magyar politikát, amit az orbánista alkotmányozás karanténba helyezése jelenthet.
2011. február 7., hétfő
Mondja a semmit a Nemzetmegvezető
Mégis úgy tesz mindenki, mintha ez esemény lenne, számítana valamit, elemzők hordái elemzik a semmit, közvetítik élőben és tulajdonítanak jelentőséget neki. Persze kellene hogy legyen jelentősége, sőt, önmagában a várakozások nem teljesülése is valami, hat például a piacra - ezzel jár, ha valaki úgynevezett miniszterelnök. Lesz persze valami, talán a jövő héten, a háromnapos frakcióülésen véglegesített improvizáció, „csak annyi kell, hogy ne rakjanak minket a hitelminősítők a spekulációs kapszlijukba”. Haladék is lesz, be is jöhet ez-az, például a masszív gazdasági növekedés Németországban, ami Dagadó herceg és a Főszakács minden hajmeresztő, kártékony és nem mellesleg jogtipró pancserkedése ellenére a felszínen tarthatja Magyarországot és el lehet majd adni gazdaságpolitikai sikerként.
Pedig vannak jelentős események is, amelyekre a sajtó jóval nagyobb hangsúllyal kellene, hogy figyeljen. Oszkó és Bajnai közleménye és Oszkó válasza a Magyar Nemzet-Budai tengely felpörgetett fokozatú támadására ilyen. Ezerszer többet mond csak ez a két rövid írás mindarról, ami és ahogyan ebben az országban történik, mint a Nemzetmegvezető ankétja a seggnyalók karának hozsannázása közepette. Csak nem olyan látványos és nem is olyan kényelmes, keveseket érdekel és még az elemzők sem lóghatnak fürtökben körülötte, hogy álmegállapításokkal kápráztassák el az értő közönséget.
Álsajtó áltémákról álmegállapításokat tesz. Talán nem véletlenül. Így nem ütközik a cenzúratörvénybe és valamelyest még jövedelmező is maradhat. Van egy maroknyi kivétel, de látszik a tendencia. Ha nem említjük is a számtalan egyéb kárt, amit az Orbán-rezsimnek köszönhetünk, ebből is látszik: békeidőben kevés nagyobb csapás érhette volna szeretett hazánkat, mint hogy önnön népe húzza magára a Nemzetmegvezetőt és társulatát, a felkapaszkodott niemandok janicsárhadát, akik készségesen hajtják végre a jogállam, az alkotmány és a demokrácia szétzilálását, és a kisebb-nagyobb hatalmi pozíciókba befészkelve magukat beláthatatlan időre megszilárdítják a feudális, személyi függőségek rendszerén alapuló ázsiai berendezkedést.
Pedig vannak jelentős események is, amelyekre a sajtó jóval nagyobb hangsúllyal kellene, hogy figyeljen. Oszkó és Bajnai közleménye és Oszkó válasza a Magyar Nemzet-Budai tengely felpörgetett fokozatú támadására ilyen. Ezerszer többet mond csak ez a két rövid írás mindarról, ami és ahogyan ebben az országban történik, mint a Nemzetmegvezető ankétja a seggnyalók karának hozsannázása közepette. Csak nem olyan látványos és nem is olyan kényelmes, keveseket érdekel és még az elemzők sem lóghatnak fürtökben körülötte, hogy álmegállapításokkal kápráztassák el az értő közönséget.
Álsajtó áltémákról álmegállapításokat tesz. Talán nem véletlenül. Így nem ütközik a cenzúratörvénybe és valamelyest még jövedelmező is maradhat. Van egy maroknyi kivétel, de látszik a tendencia. Ha nem említjük is a számtalan egyéb kárt, amit az Orbán-rezsimnek köszönhetünk, ebből is látszik: békeidőben kevés nagyobb csapás érhette volna szeretett hazánkat, mint hogy önnön népe húzza magára a Nemzetmegvezetőt és társulatát, a felkapaszkodott niemandok janicsárhadát, akik készségesen hajtják végre a jogállam, az alkotmány és a demokrácia szétzilálását, és a kisebb-nagyobb hatalmi pozíciókba befészkelve magukat beláthatatlan időre megszilárdítják a feudális, személyi függőségek rendszerén alapuló ázsiai berendezkedést.
2011. január 12., szerda
Legyen az NMHH PCF!
Rengeteg baj van a médiatörvénnyel és a médiahatósággal. Nézzük mindjárt az utóbbi nevét: Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság. Túl azon, hogy a „nemzeti” és a „hatóság” eleve riasztó egy efféle hivatal elnevezésében, amennyiben azt a tévképzetet tükrözi, hogy a nemzet élcsapatának képviseletében hatóságként kell felügyelnie, mit mondhat a nemzet - van benne a szokásos bumfordi, fontoskodó tudatlanságról árulkodó helyesírási hiba is. Kötőjel kellene ugyanis a „média” után (ami felveti mellékesen, vajon indokolt-e a hatóságot nagybetűvel írni), mert anélkül azt jelenti, hogy a hivatal maga a nemzeti média - amiben van is igazság, hiszen központosított szerkesztői hatáskört von magához - és emellett a hírközlési hatóság. Feloldható lenne a probléma a szavak sorrendjének megcserélésével - Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság (NHM) -, de jobb lenne a hivatalt valóságos funkciójának megfelelően elnevezni.
Legyen inkább Pártszolgálati Cenzúra- és Feljelentőhivatal (PCF). Így minden a helyére kerül.
Legyen inkább Pártszolgálati Cenzúra- és Feljelentőhivatal (PCF). Így minden a helyére kerül.
2011. január 11., kedd
Schöpflin György és a hülyeség mélységei
Schöpflin György fideszes EP-képviselő szerint azért kell médiahatóság, mert a nem választott tisztséget betöltő újságíró nem mondhatja meg egyedül, mi a közérdek. Jézus úristen.
Ebben az egyetlen mondatban, amit a képviselő az Európai Parlamentnek a magyar médiatörvényről szóló közmeghallgatásán mondott, benne van a Fidesz tökéletes sötétsége a szabadság és a sajtószabadság mibenlétét illetően. Már ha feltételezünk egyáltalán bámilyen filozófiát a vegytiszta önkény mögött, ami az otromba hatalmi gépezet minden lépését mozgatja.
Vajon mi alapozza meg azt a hiedelmét a derék mameluksereg alvezéreinek, hogy ők viszont meg tudják mondani, mi a közérdek, továbbá hogy a sajtónak az lenne a dolga, hogy ezt tegye (azaz "megmondja, mi a közérdek")? Schöpflin képviselő, aki a 89-es alkotmányt zavartalanul sztálinistázza le minden adandó alkalommal, arra a kérdésre, hogy tudna-e egyetlen olyan cikkelyt is mondani belőle, amelyikre megállja a helyét ez a jelző, a konstruktív bizalmatlansági indítványt hozta fel - mint ami nem igazán jól működő intézmény. Nem derült ki, hol bújik meg a sztálinizmus, de annyi baj legyen.
Nem derült ki továbbá, nem gondolja-e úgy, hogy hatóságosdival tönkretenni a sajtószabadságot ezzel szemben jelentős mértékben emlékeztet a sztálinizmusra, amennyiben súlyos büntetések kiszabásának lehetőségével felruházott, műveletlen és párthű hivatalnokokra bízni annak eldöntését, hogy mit szabad leírni-mondani-közvetíteni, teljes elvetése a nyugati féltekén a liberális demokráciát, vagyis a szabad társadalmakat megalapozó elvnek. Eszerint ugyanis az egyének alkotta társadalom az úr, az ő szabadsága és jogai - például a vélemény- és szólásszabadság - természetesek, amit a kormánynak az úr intézőjeként tisztelnie, az államnak védenie kell, ellenkező esetben csak az önkény és a szolgálójául szegődő bornírt ideológiák maradnak.
Ebben az egyetlen mondatban, amit a képviselő az Európai Parlamentnek a magyar médiatörvényről szóló közmeghallgatásán mondott, benne van a Fidesz tökéletes sötétsége a szabadság és a sajtószabadság mibenlétét illetően. Már ha feltételezünk egyáltalán bámilyen filozófiát a vegytiszta önkény mögött, ami az otromba hatalmi gépezet minden lépését mozgatja.
Vajon mi alapozza meg azt a hiedelmét a derék mameluksereg alvezéreinek, hogy ők viszont meg tudják mondani, mi a közérdek, továbbá hogy a sajtónak az lenne a dolga, hogy ezt tegye (azaz "megmondja, mi a közérdek")? Schöpflin képviselő, aki a 89-es alkotmányt zavartalanul sztálinistázza le minden adandó alkalommal, arra a kérdésre, hogy tudna-e egyetlen olyan cikkelyt is mondani belőle, amelyikre megállja a helyét ez a jelző, a konstruktív bizalmatlansági indítványt hozta fel - mint ami nem igazán jól működő intézmény. Nem derült ki, hol bújik meg a sztálinizmus, de annyi baj legyen.
Nem derült ki továbbá, nem gondolja-e úgy, hogy hatóságosdival tönkretenni a sajtószabadságot ezzel szemben jelentős mértékben emlékeztet a sztálinizmusra, amennyiben súlyos büntetések kiszabásának lehetőségével felruházott, műveletlen és párthű hivatalnokokra bízni annak eldöntését, hogy mit szabad leírni-mondani-közvetíteni, teljes elvetése a nyugati féltekén a liberális demokráciát, vagyis a szabad társadalmakat megalapozó elvnek. Eszerint ugyanis az egyének alkotta társadalom az úr, az ő szabadsága és jogai - például a vélemény- és szólásszabadság - természetesek, amit a kormánynak az úr intézőjeként tisztelnie, az államnak védenie kell, ellenkező esetben csak az önkény és a szolgálójául szegődő bornírt ideológiák maradnak.
2011. január 3., hétfő
Szaros Pista Jézus nevenapján
2011. január 1-től Magyarország tölti be az EU soros elnökségének tisztét, miniszterelnökként személy szerint Orbán Viktor. Gratulálunk!
2010. december 17., péntek
Lázadááás!
2010. november 25., csütörtök
Tanács a maffiakormány nyugdíjvédelmi pénzbeszedése okozta fejfájásra
Tézis: akármennyi a mnyp-ban lévő pénze valakinek, az megvan (és a tíz százalékos járulékkal gyarapodni is fog - hacsak azt is meg nem szüntetik persze, vagy nem vetnek ki 98 százalékos adót rá) + az eddig megszerzett nyugdíjjogosultság működik (hacsak visszamenőleg el nem törlik), csak a továbbiakra felejthető a 24%-os munkáltatói járulék. Ha maradsz a pénztárban, felfüggesztődik ugyan az állami rendszerben való nyilvántartásod, de megmarad a nyugdíjpénztárban lévő pénzed, sőt, a remény is, hogy valamikor egy másik kormány kárpótol és visszavesz a rendszerbe (de ha nem, akkor sem jársz rosszabbul a mostani helyzetnél).
Antitézis: az állami ígéret szemfényvesztés, akár beszámítják a munkáltatói járulékot, akár nem, akár ígérnek egyéni számlát, akár nem (miközben a pénzről, amit azon vezetnének, maga Dagadó herceg mondta el részletesen, hogy mire fogják eltapsolni pillanatokon belül), annyi nyugdíjat és olyan szabályok szerint fog vagy nem fog fizetni az állam 10-20-30 stb. év múlva, amennyit épp akar vagy tud. Ha úgy érzed, a munkáltató által befizetett 24% - a majdani nyugdíjad 70%-a - elvesztése nem megléphető, gondolj arra, hogy nem veszítesz semmit, mert nem tudod, minek - lehet, hogy a 0-nak - a 70 százalékáról lesz szó, mire fizetnének neked.
Szintézis: ne szolgáltasd be a pénzedet a Fidesznek, aka nyasgem.
Antitézis: az állami ígéret szemfényvesztés, akár beszámítják a munkáltatói járulékot, akár nem, akár ígérnek egyéni számlát, akár nem (miközben a pénzről, amit azon vezetnének, maga Dagadó herceg mondta el részletesen, hogy mire fogják eltapsolni pillanatokon belül), annyi nyugdíjat és olyan szabályok szerint fog vagy nem fog fizetni az állam 10-20-30 stb. év múlva, amennyit épp akar vagy tud. Ha úgy érzed, a munkáltató által befizetett 24% - a majdani nyugdíjad 70%-a - elvesztése nem megléphető, gondolj arra, hogy nem veszítesz semmit, mert nem tudod, minek - lehet, hogy a 0-nak - a 70 százalékáról lesz szó, mire fizetnének neked.
Szintézis: ne szolgáltasd be a pénzedet a Fidesznek, aka nyasgem.
2010. november 9., kedd
Orbán esküje
„Én, Orbán Viktor esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Az alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom. A tudomásomra jutott titkot megőrzöm. A miniszterelnöki tisztségemből eredő feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen.”
2010. május 29.
*
„Ha az alkotmánybíráskodás lehetőségét a parlament bizonyos tárgykörökben eltörli, akkor ezzel e témákban az Alkotmány kikényszeríthetőségét szünteti meg, és hasonló beavatkozásokra teremt precedenst. Ebben az esetben az Alkotmány csupán egy politikai nyilatkozat erejével érne fel, hasonlóan ahhoz, mint amikor diktatúrák széles jogokat biztosítanak Alkotmányaikban anélkül, hogy azok számonkérhetők vagy kikényszeríthetők lennének. Kevés olyan eleme van a közjogi struktúrának, amely alapján igen vagy nem válasszal eldönthető, hogy egy adott ország jogállam-e. Az alkotmányos normák kikényszeríthetőségének kérdése egyértelműen ilyen.
Erről a szavazásról meg fognak emlékezni a Magyarország történelméről szóló könyvek. Amikor Ön a javaslatokról szavaz, arról is dönt, hogy Ön mint országgyűlési képviselő miként kerül be a történelemkönyvekbe. Olyan képviselőként, aki rövidtávú politikai érdekek miatt hozzájárult az alkotmányosság megszüntetéséhez, vagy olyanként, aki a rábízott hatalmat felelősen gondolkodó politikushoz méltóan gyakorolja.”
2010. november 3.
2010. május 29.
*
„Ha az alkotmánybíráskodás lehetőségét a parlament bizonyos tárgykörökben eltörli, akkor ezzel e témákban az Alkotmány kikényszeríthetőségét szünteti meg, és hasonló beavatkozásokra teremt precedenst. Ebben az esetben az Alkotmány csupán egy politikai nyilatkozat erejével érne fel, hasonlóan ahhoz, mint amikor diktatúrák széles jogokat biztosítanak Alkotmányaikban anélkül, hogy azok számonkérhetők vagy kikényszeríthetők lennének. Kevés olyan eleme van a közjogi struktúrának, amely alapján igen vagy nem válasszal eldönthető, hogy egy adott ország jogállam-e. Az alkotmányos normák kikényszeríthetőségének kérdése egyértelműen ilyen.
Erről a szavazásról meg fognak emlékezni a Magyarország történelméről szóló könyvek. Amikor Ön a javaslatokról szavaz, arról is dönt, hogy Ön mint országgyűlési képviselő miként kerül be a történelemkönyvekbe. Olyan képviselőként, aki rövidtávú politikai érdekek miatt hozzájárult az alkotmányosság megszüntetéséhez, vagy olyanként, aki a rábízott hatalmat felelősen gondolkodó politikushoz méltóan gyakorolja.”
2010. november 3.
2010. november 3., szerda
Mire jó a Gyurcsány elleni koncepciós per az LMP-nek és a Fidesznek?
Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy Schiffer Andrásnak és Orbán Viktornak, védőnek és védencének, az Orbán-rezsim eredetmítoszát leghívebben ápoló államférfiaknak.
Tegnap tüntetést tartott a Charta több ezer ember részvételével, Orbán teljhatalma ellen, a jogállamért. Sokan voltak, érezhető volt a vágy arra, hogy történjen már valami, hiába nem maradt semmi erő a jogállam híveinek oldalán.
Budai, a bizonyítékokat gyűjtögető politikai komisszár - miután tegnap a parlamentben kérdezte a főügyész-helyettest és üzent fenyegetőleg a főügyésznek - ma bejelentette, hogy Gyurcsány a sukorói telekügylet miatt lehet gyanúsított. A büntetőjogi feljelentést Schiffer András, az LMP frakcióvezetője tette, hivatali visszaélés bűntette miatt, Gyurcsányt nevesítve.
Meglepne, ha Budai nem azért fenyegetne be épp most, mert Gyurcsány meg mert mozdulni. Nulladik Viktor nem lacafacázik, kicsiny előképként emlékezzünk csak Mádi László esetére az ingatlanadóval. Így a legegyszerűbb elintézni, nem kell érvelni, csírájában el lehet taposni az ellenállást, ráadásul kiválóan meg lehet félemlíteni azokat is, akik netán szembe kívánnának fordulni a teljhatalom kiépítésével. Nem kell sem paranoiásnak, sem Gyucsány-hívőnek lenni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a képlet. Igaz, hogy most épp a Sukoró-ügyet sikerült megtalálni, de az ürügy majdnem mindegy. Tiszteltetem Schiffer "Morvai Krisztina" Andrást is, aki nemcsak alájátszik ennek, hanem aktív előidézője és haszonélvezője az ügyletnek.
Orbánnak jó, ha sikerül kiiktatnia Gyurcsányt, akkor is, ha gyönge és izgága, ha az Orbánnal szembenállók is korainak tartják a visszatérését; Schiffernek pedig jó, ha elhárul az útból a rivális ellenzék. Jöhet ő, őfelsége megbízható ellenzéke.
Csak azt nem értem, Gyurcsány miért bízik vagy bízott abban, hogy nem lesz belőle magyar Hodorkovszkij.
Lehetett volna de Gaulle is: „(...) kitűnő politikai hetilapunk publicistája akkor azt írta: legjobb lenne, ha követné egy hozzá hasonlóan hórihorgas és nagyorrú francia pályatársa példáját, elvonulna valahová az isten háta mögé, s megvárná, míg visszahívják. Charles de Gaulle-nak 12 évet kellett erre várnia. Hogy neki mennyit kellene, az a jelenlegi helyzetben – amely persze megváltozhat, de ki tudja, mikor – beláthatatlan. Ugyanis nem az ő képességeivel van a baj, hanem azzal, hogy nincs rájuk vevő: bármennyire képes ma is mozgósítani, jelenleg semmilyen esélye nincs rá, hogy nemhogy az ország, de a baloldal vagy akár a szocialista párt elfogadja vezetőjének. Küldetése tehát, belátható időn belül, lehetetlen küldetés. Ráadásul ma már nem is belső, hanem külső emigrációt kellene javasolnunk neki – ahogyan Kossuth 1850-ben, Károlyi 1920-ban, Nagy Ferenc 1947-ben szintén őrültséget csinált volna, ha odaáll a vérbírák elé.”
Tegnap tüntetést tartott a Charta több ezer ember részvételével, Orbán teljhatalma ellen, a jogállamért. Sokan voltak, érezhető volt a vágy arra, hogy történjen már valami, hiába nem maradt semmi erő a jogállam híveinek oldalán.
Budai, a bizonyítékokat gyűjtögető politikai komisszár - miután tegnap a parlamentben kérdezte a főügyész-helyettest és üzent fenyegetőleg a főügyésznek - ma bejelentette, hogy Gyurcsány a sukorói telekügylet miatt lehet gyanúsított. A büntetőjogi feljelentést Schiffer András, az LMP frakcióvezetője tette, hivatali visszaélés bűntette miatt, Gyurcsányt nevesítve.
Meglepne, ha Budai nem azért fenyegetne be épp most, mert Gyurcsány meg mert mozdulni. Nulladik Viktor nem lacafacázik, kicsiny előképként emlékezzünk csak Mádi László esetére az ingatlanadóval. Így a legegyszerűbb elintézni, nem kell érvelni, csírájában el lehet taposni az ellenállást, ráadásul kiválóan meg lehet félemlíteni azokat is, akik netán szembe kívánnának fordulni a teljhatalom kiépítésével. Nem kell sem paranoiásnak, sem Gyucsány-hívőnek lenni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a képlet. Igaz, hogy most épp a Sukoró-ügyet sikerült megtalálni, de az ürügy majdnem mindegy. Tiszteltetem Schiffer "Morvai Krisztina" Andrást is, aki nemcsak alájátszik ennek, hanem aktív előidézője és haszonélvezője az ügyletnek.
Orbánnak jó, ha sikerül kiiktatnia Gyurcsányt, akkor is, ha gyönge és izgága, ha az Orbánnal szembenállók is korainak tartják a visszatérését; Schiffernek pedig jó, ha elhárul az útból a rivális ellenzék. Jöhet ő, őfelsége megbízható ellenzéke.
Csak azt nem értem, Gyurcsány miért bízik vagy bízott abban, hogy nem lesz belőle magyar Hodorkovszkij.
Lehetett volna de Gaulle is: „(...) kitűnő politikai hetilapunk publicistája akkor azt írta: legjobb lenne, ha követné egy hozzá hasonlóan hórihorgas és nagyorrú francia pályatársa példáját, elvonulna valahová az isten háta mögé, s megvárná, míg visszahívják. Charles de Gaulle-nak 12 évet kellett erre várnia. Hogy neki mennyit kellene, az a jelenlegi helyzetben – amely persze megváltozhat, de ki tudja, mikor – beláthatatlan. Ugyanis nem az ő képességeivel van a baj, hanem azzal, hogy nincs rájuk vevő: bármennyire képes ma is mozgósítani, jelenleg semmilyen esélye nincs rá, hogy nemhogy az ország, de a baloldal vagy akár a szocialista párt elfogadja vezetőjének. Küldetése tehát, belátható időn belül, lehetetlen küldetés. Ráadásul ma már nem is belső, hanem külső emigrációt kellene javasolnunk neki – ahogyan Kossuth 1850-ben, Károlyi 1920-ban, Nagy Ferenc 1947-ben szintén őrültséget csinált volna, ha odaáll a vérbírák elé.”
2010. október 31., vasárnap
Schiffer és az LMP mint kettősügynök
Szétveri az LMP a közös fellépést Orbán demokráciarombolása ellen, mégpedig úgy, hogy eltulajdonítja Gyurcsány koalícióelképzelését, és a Fidesz karaktergyilkos, hazug mítoszát szajkózva megkíséreli őt és a Chartát elszigetelve önmagát az alkotmányvédő szerepébe tornázni. Márpedig ez akkor is viszolyogtató, ha amúgy maximálisan egyet lehet érteni közleménye első felével.
„Sajnálatos, hogy Orbán Viktor hülyének nézi a teljes magyar közvéleményt. Úgy tesz, mintha az Alkotmánybíróság megtámadása az indokolatlan végkielégítések visszavételéről szólna. Mindannyian tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének csonkítása a jogállam lebontása felé tett lépés – és ha mindenképpen konkrét ügyhöz akarjuk kötni, akkor leginkább a magánnyugdíjpénztári befizetéseink lenyúlásáról szól.”
Annál kevésbé a másodikkal, amely nem áll másból, mint bizonyítatlan rágalmakból, amelyek jól illeszkednek a Fidesz évek óta folytatott propagandahadjárata által az agyakba vésett torzképbe a jogállamtipró Gyurcsányról.
„De nem közösködünk senkivel, aki kettős mércével mér, akinek csak az ellenfél jogtiprása csípi a szemét, aki maga is hozzájárult a jogállam tekintélyének leépüléséhez. Nem védjük együtt olyanokkal az Alkotmánybíróságot, akik a nekik nem tetsző AB-határozatok után szintén megpróbálták átírni az alkotmányt. Nem lehet a jogállam védelméért folytatott küzdelem kulcsszereplője olyan személy, aki pártcélokra használta a rendőrséget és a titkosszolgálatokat, jogszerű tüntetéseket oszlatott fel vagy akadályozott meg, aki alkotmányos kötelessége ellenére nem jelenik meg a parlamenti vizsgálóbizottságok előtt.”
Bele lehet gondolni egy pillanatra, mennyire más ez a politika, amely hazug rágalmazással, a Fidesz által kicsinált vetélytárs politikai elgondolását ellopva, őt magát ellehetetleníteni igyekezve kísérel meg nagyobb támogatottságot szerezni.
Vajon hol lehet felfedezni ilyen tisztességtelen módszereket a megmarkecolt, hágcsónak használt Gyurcsány fellépésében? Függetlenül attól, hogy azzal önmagában vannak-e - leginkább a hatékonyságát kérdésessé tevő - problémák.
„Sajnálatos, hogy Orbán Viktor hülyének nézi a teljes magyar közvéleményt. Úgy tesz, mintha az Alkotmánybíróság megtámadása az indokolatlan végkielégítések visszavételéről szólna. Mindannyian tudjuk, hogy az Alkotmánybíróság jogkörének csonkítása a jogállam lebontása felé tett lépés – és ha mindenképpen konkrét ügyhöz akarjuk kötni, akkor leginkább a magánnyugdíjpénztári befizetéseink lenyúlásáról szól.”
Annál kevésbé a másodikkal, amely nem áll másból, mint bizonyítatlan rágalmakból, amelyek jól illeszkednek a Fidesz évek óta folytatott propagandahadjárata által az agyakba vésett torzképbe a jogállamtipró Gyurcsányról.
„De nem közösködünk senkivel, aki kettős mércével mér, akinek csak az ellenfél jogtiprása csípi a szemét, aki maga is hozzájárult a jogállam tekintélyének leépüléséhez. Nem védjük együtt olyanokkal az Alkotmánybíróságot, akik a nekik nem tetsző AB-határozatok után szintén megpróbálták átírni az alkotmányt. Nem lehet a jogállam védelméért folytatott küzdelem kulcsszereplője olyan személy, aki pártcélokra használta a rendőrséget és a titkosszolgálatokat, jogszerű tüntetéseket oszlatott fel vagy akadályozott meg, aki alkotmányos kötelessége ellenére nem jelenik meg a parlamenti vizsgálóbizottságok előtt.”
Bele lehet gondolni egy pillanatra, mennyire más ez a politika, amely hazug rágalmazással, a Fidesz által kicsinált vetélytárs politikai elgondolását ellopva, őt magát ellehetetleníteni igyekezve kísérel meg nagyobb támogatottságot szerezni.
Vajon hol lehet felfedezni ilyen tisztességtelen módszereket a megmarkecolt, hágcsónak használt Gyurcsány fellépésében? Függetlenül attól, hogy azzal önmagában vannak-e - leginkább a hatékonyságát kérdésessé tevő - problémák.
2010. október 29., péntek
Orbán leghasznosabb idiótái
Van ez a Ceglédi-probléma, ami a maga csendes, szívós módján sokat tett azért, hogy megtörténhessen az, ami pillanatnyilag épp a jogállam szétrúgása útján végrehajtott államcsínyként véteti észre magát az ilyesmi iránt érdeklődők körében. A Ceglédi-probléma lényege az, hogy minden éppen fordítva van, a lendületes panelgyurcsányozás óhatatlanul rettenetes hülyeségek magabiztos megállapítására sarkall ugyanis, függetlenül attól, hogy egyébiránt lenne-e bírálnivaló. Kell persze, mint jelen esetben, néhány lényegi mozzanat kifelejtése is a logikai láncolatból, de mindenekelőtt figyelmen kívül kell hagyni hozzá, hogy a jól kifejlesztett, káprázatosan hatásos segédmítosz, az orbáni ellenforradalom eredetmítosza - ami célirányosan taccsra tette nemcsak Gyurcsány személyét, hanem ennek származékaként a tisztánlátást is a tekintetben, hogy valójában mi a tét - szivacsosra áztatta Orbán hasznos idiótáinak agyvelejét, így öntudatosan, büszkén, önnön jó szándékukról és tisztánlátásukról meggyőződve szolgálhatják hosszú évek óta a fel nem ismert szükségszerűséget, a Főszakács szabadságellenes rendszerének felvirradását.
Vegyük először is a tényeket. Ceglédi megállapítja, hogy Gyurcsány a „saját, megosztó, az ország többsége által utált személyét, 'visszatérését' teszi a régóta óhajtott összefogás feltételévé. (...) Megsértődik, hogy őt ebből kihagyták, és dafke szervez még egy külön eseményt.”
Nem.
Gyurcsány, az elnyűhetetlen Rózsaszín Párduc, meglehet, valóban türelmetlen, mert javarészt a 21. század legsikeresebb lejárató propagandahadjáratának, kisebb részben saját ténykedésének és habitusának tulajdoníthatóan széles körben örvend utálatnak, elhibázza és ezért esélytelenül időzíti visszatérését - bár éppen csóválhatnák a fejüket a marketingszakemberek az alkotmányos puccsnak a jogállam hívei szempontjából igen szerencsétlen időzítésén is, ehh, várhatott volna még a Főszakács, nehéz hirtelen fölébrednie a káprázatokba szédült, magát szilárdan álló jogállamba képzelő társadalomnak. De ami a Rózsaszín Párducnak az ellenzék megosztásában játszott állítólagos szerepét illeti: miután szeptember elején vázolta a 89-es alaptörvény talaján állók koalíciójának elképzelését, az október 26-i sajnálatos eseményekre reagálva elsőként jelentette ki, hogy itt az idő a demokratikus erőknek az Alkotmánybíróság épületénél demonstrációt tartani. Valamivel később megjelent az LMP felhívása, amely erre szót sem vesztegetve november 3-ra jelentett be az Alkotmánybíróság épülete elé tüntetést a jogállam védelmében. Erre reagálva írta Gyurcsány azt, hogy nem kell megsértődni, ha az LMP mondta be először az időpontot, legyen az. Szerény nézetem szerint ezt nehéz másként értelmezni, mint nagyvonalú megoldást az LMP jó esetben tájékozatlan, rossz esetben Gyurcsány javaslatát szántszándékkal eltulajdonító lépésére.
Schiffer LMP-frakcióvezető következő mozdulatként a Klubrádióban és az ATV-ben kifejtette, hogy márpedig ők Gyurcsánnyal nem tüntetnek együtt a jogállam védelmében, mert az olyan lenne, „mint rókákkal demonstrálni egy baromfitelep megmentése érdekében”. Ezzel ki is vívta a Magyar Hírlap jogállami elkötelezettségéről híres publicistájának tetszését, Ceglédi ellenben nem találta említésre méltónak e mozzanatot, talán mert nem tudott róla - és bár véleményíróként roppant nevetségessé teszi magát, ha így van, ez még a jobbik eset. Mármint ahhoz képest, mintha szántszándékkal hallgatná el, bár felfoghatatlan, miképpen kerülte volna el a figyelmét.
Ha megemlíti, bajosan élcelődhetne imígyen: "másnap az úgynevezett Magyar Demokratikus Charta bejelentette, hogy ők bizony az LMP-s tüntetés előtt egy nappal szerveznek saját tüntetést, Gyurcsány Ferenc főszereplésével. A demokratáknak össze kell fogni? Nem egymással versengünk? Ismét csak: lószart, mama. Gyurcsány Ferenc megijedt, hogy az LMP és az épp általa folyamatosan támadott, 'hivatalos' MSZP talált szabad vegyértékeket, és kihagyják a buliból. Megijedt attól, hogy a demokraták nélküle fognak össze - erre ugyanis sose volt nagyobb esély."
Hanem felfogná talán, hogy a Schiffer által előállított helyzetre léphetett így a Charta, valóban - ám a fentiek okán némi joggal - kissé hülyét csinálva az LMP-ből, de elkerülve a konfliktust és a magyarázkodást, amivel csak a vizet hajtaná - kinek is a malmára? Mellesleg jutna ideje a publicistának eltöprengeni azon is, hogy mit fejez ki a Charta új helyszínválasztása a Vértanúk terén, Nagy Imre szobránál. Szerintem jól fejtem meg, ha arra gondolok, ezzel 56 koalíciós örökségét, a modern magyar parlamentáris demokrácia első, pillanatnyi felvillanását választják politikai hagyományként, szembefordulva Orbán hazugságával, ami szerint a fülkeforradalom lenne 56 befejezése - bahh, a nemzettestvérek miniszterelnöke jó okkal kerülhette el messzire a Nagy Imréhez kötődő helyszíneket 23-án.
Schiffer az orbánista mítosz - amely szerint Gyurcsány a szemkilövető rendőrállam jogtiprásban tobzódó vezetője - leghatékonyabb apostola, aki legkésőbb 2006-ban, a Terror Házában Schmidt Máriával együtt szörnyülködve alapozta meg e hírnevét. Nem véletlen, hogy - engedjük meg, valamiféle harmadik utas békepolitika illúziójában tévelyegve - az LMP nem az orbánizmussal való szembefordulást, hanem de facto a csendestársi szerepet vállalja, Schiffer személy szerint legutóbb a rókás nyilatkozattal - haha, az ellenzék megosztása -, pártja pedig egyebek közt a Gyurcsány elleni kirakatpert előkészítő Gulyás-bizottságban buzgólkodván. Vajon ő és a hasonlóan fajsúlyos, a populista lendületben a par excellence jogállamtipró Lex Mal megszavazásával hitelesített, bár kétségkívül igyekvő Mesterházy lennének az erősödő jogállampárti baloldal meggyőző vezetői? Nem vitás, ettől függetlenül örvendetes az együttes fellépésük, ha van is némi bohózat jellege az említettek okán. Ám ha a demokráciáért fellépők megosztásának szerepéhez keres valakit, Ceglédi elemző megtalálhatta volna azt, aki maga baromfitelepezte világgá ebbéli szándékát.
Vanek úrral csak egyetérteni lehet.
Nehéz elhinni, hogy az LMP ezzel a kettősügynök-szereppel több támogatót nyer, mint amennyit veszít, de az egységes fellépést egészen biztosan sikerrel veri szét, miközben ugyanebben a közleményben megpróbálja eltulajdonítani Gyurcsány koalíciógondolatát: „Az LMP szervezi tehát azt a széles összefogást, amely egyesíti a jogállam védelmében a demokratikus erőket: baloldaliakat, mérsékelt konzervatívokat, liberálisokat és zöldeket.” Aha.
Van még a háttérben egy szereplő, akinek ugyancsak a segédmítoszhoz fűződő, sajátos intellektuális és politikai bakugrásokra alkalmat adó viszonya okán köszönhetünk sokat. Ő Sólyom, a láthatatlan elnök, aki tegnap láthatatlanul felsurrant a Várba, hogy a történelemkönyvekben majdan remélhetőleg "Korrepetálás a Sándor-palotában" címmel szereplő fejezet keretében láthatatlanul magyarázza el a láthatatlan alkotmányt némileg alulképzett utódának, természetesen eredménytelenül.
Dübörög az agyakban a mítosz, lassan oszlik a homály, épül a NER, fogy a levegő.
Vegyük először is a tényeket. Ceglédi megállapítja, hogy Gyurcsány a „saját, megosztó, az ország többsége által utált személyét, 'visszatérését' teszi a régóta óhajtott összefogás feltételévé. (...) Megsértődik, hogy őt ebből kihagyták, és dafke szervez még egy külön eseményt.”
Nem.
Gyurcsány, az elnyűhetetlen Rózsaszín Párduc, meglehet, valóban türelmetlen, mert javarészt a 21. század legsikeresebb lejárató propagandahadjáratának, kisebb részben saját ténykedésének és habitusának tulajdoníthatóan széles körben örvend utálatnak, elhibázza és ezért esélytelenül időzíti visszatérését - bár éppen csóválhatnák a fejüket a marketingszakemberek az alkotmányos puccsnak a jogállam hívei szempontjából igen szerencsétlen időzítésén is, ehh, várhatott volna még a Főszakács, nehéz hirtelen fölébrednie a káprázatokba szédült, magát szilárdan álló jogállamba képzelő társadalomnak. De ami a Rózsaszín Párducnak az ellenzék megosztásában játszott állítólagos szerepét illeti: miután szeptember elején vázolta a 89-es alaptörvény talaján állók koalíciójának elképzelését, az október 26-i sajnálatos eseményekre reagálva elsőként jelentette ki, hogy itt az idő a demokratikus erőknek az Alkotmánybíróság épületénél demonstrációt tartani. Valamivel később megjelent az LMP felhívása, amely erre szót sem vesztegetve november 3-ra jelentett be az Alkotmánybíróság épülete elé tüntetést a jogállam védelmében. Erre reagálva írta Gyurcsány azt, hogy nem kell megsértődni, ha az LMP mondta be először az időpontot, legyen az. Szerény nézetem szerint ezt nehéz másként értelmezni, mint nagyvonalú megoldást az LMP jó esetben tájékozatlan, rossz esetben Gyurcsány javaslatát szántszándékkal eltulajdonító lépésére.
Schiffer LMP-frakcióvezető következő mozdulatként a Klubrádióban és az ATV-ben kifejtette, hogy márpedig ők Gyurcsánnyal nem tüntetnek együtt a jogállam védelmében, mert az olyan lenne, „mint rókákkal demonstrálni egy baromfitelep megmentése érdekében”. Ezzel ki is vívta a Magyar Hírlap jogállami elkötelezettségéről híres publicistájának tetszését, Ceglédi ellenben nem találta említésre méltónak e mozzanatot, talán mert nem tudott róla - és bár véleményíróként roppant nevetségessé teszi magát, ha így van, ez még a jobbik eset. Mármint ahhoz képest, mintha szántszándékkal hallgatná el, bár felfoghatatlan, miképpen kerülte volna el a figyelmét.
Ha megemlíti, bajosan élcelődhetne imígyen: "másnap az úgynevezett Magyar Demokratikus Charta bejelentette, hogy ők bizony az LMP-s tüntetés előtt egy nappal szerveznek saját tüntetést, Gyurcsány Ferenc főszereplésével. A demokratáknak össze kell fogni? Nem egymással versengünk? Ismét csak: lószart, mama. Gyurcsány Ferenc megijedt, hogy az LMP és az épp általa folyamatosan támadott, 'hivatalos' MSZP talált szabad vegyértékeket, és kihagyják a buliból. Megijedt attól, hogy a demokraták nélküle fognak össze - erre ugyanis sose volt nagyobb esély."
Hanem felfogná talán, hogy a Schiffer által előállított helyzetre léphetett így a Charta, valóban - ám a fentiek okán némi joggal - kissé hülyét csinálva az LMP-ből, de elkerülve a konfliktust és a magyarázkodást, amivel csak a vizet hajtaná - kinek is a malmára? Mellesleg jutna ideje a publicistának eltöprengeni azon is, hogy mit fejez ki a Charta új helyszínválasztása a Vértanúk terén, Nagy Imre szobránál. Szerintem jól fejtem meg, ha arra gondolok, ezzel 56 koalíciós örökségét, a modern magyar parlamentáris demokrácia első, pillanatnyi felvillanását választják politikai hagyományként, szembefordulva Orbán hazugságával, ami szerint a fülkeforradalom lenne 56 befejezése - bahh, a nemzettestvérek miniszterelnöke jó okkal kerülhette el messzire a Nagy Imréhez kötődő helyszíneket 23-án.
Schiffer az orbánista mítosz - amely szerint Gyurcsány a szemkilövető rendőrállam jogtiprásban tobzódó vezetője - leghatékonyabb apostola, aki legkésőbb 2006-ban, a Terror Házában Schmidt Máriával együtt szörnyülködve alapozta meg e hírnevét. Nem véletlen, hogy - engedjük meg, valamiféle harmadik utas békepolitika illúziójában tévelyegve - az LMP nem az orbánizmussal való szembefordulást, hanem de facto a csendestársi szerepet vállalja, Schiffer személy szerint legutóbb a rókás nyilatkozattal - haha, az ellenzék megosztása -, pártja pedig egyebek közt a Gyurcsány elleni kirakatpert előkészítő Gulyás-bizottságban buzgólkodván. Vajon ő és a hasonlóan fajsúlyos, a populista lendületben a par excellence jogállamtipró Lex Mal megszavazásával hitelesített, bár kétségkívül igyekvő Mesterházy lennének az erősödő jogállampárti baloldal meggyőző vezetői? Nem vitás, ettől függetlenül örvendetes az együttes fellépésük, ha van is némi bohózat jellege az említettek okán. Ám ha a demokráciáért fellépők megosztásának szerepéhez keres valakit, Ceglédi elemző megtalálhatta volna azt, aki maga baromfitelepezte világgá ebbéli szándékát.
Vanek úrral csak egyetérteni lehet.
Nehéz elhinni, hogy az LMP ezzel a kettősügynök-szereppel több támogatót nyer, mint amennyit veszít, de az egységes fellépést egészen biztosan sikerrel veri szét, miközben ugyanebben a közleményben megpróbálja eltulajdonítani Gyurcsány koalíciógondolatát: „Az LMP szervezi tehát azt a széles összefogást, amely egyesíti a jogállam védelmében a demokratikus erőket: baloldaliakat, mérsékelt konzervatívokat, liberálisokat és zöldeket.” Aha.
Van még a háttérben egy szereplő, akinek ugyancsak a segédmítoszhoz fűződő, sajátos intellektuális és politikai bakugrásokra alkalmat adó viszonya okán köszönhetünk sokat. Ő Sólyom, a láthatatlan elnök, aki tegnap láthatatlanul felsurrant a Várba, hogy a történelemkönyvekben majdan remélhetőleg "Korrepetálás a Sándor-palotában" címmel szereplő fejezet keretében láthatatlanul magyarázza el a láthatatlan alkotmányt némileg alulképzett utódának, természetesen eredménytelenül.
Dübörög az agyakban a mítosz, lassan oszlik a homály, épül a NER, fogy a levegő.
2010. október 26., kedd
98 százalékos puccs
Megvolt már a hatalomátvétel korábban persze, de ma újabb mérföldkőhöz érkezett az Orbán-rezsim a jogállam szétverésében és egyeduralma megszilárdításában. Újabb jele tapasztalható annak is, mintha a teljhatalmú Orbán magabiztossága mögött rettegés rejlene.
„A Fidesz parlamenti frakcióvezetője kezdeményezte az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság (Ab) hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló szabályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság kedden megsemmisített, változatlan tartalommal javasolja újra elfogadni a parlamentnek.”
Lázár frakcióvezető azt mondta ugyan, hogy az alkotmánybíróság jogainak és a népszavazás lehetőségeinek szűkítéséről szóló előterjesztésekről egyeztetett Orbánnal, aki "tökéletesen egyetértett" a javaslatokkal, de aligha a frakcióvezető találta ki szorgos, gazdája kegyeit kereső mamelukként ezt a húzást. Inkább a hatalmi arrogancia kóros fölerősödése, az ellenállásra a vasmarok azonnali szorításával reagáló vacak despota rajzolódik ki emögött, akkkor is, ha éppen a villámgyors reakcióból kiolvashatóan előre számoltak ezzel a lehetőséggel. És ez nem önmagában ijesztő, hanem a kilátások miatt, amit a közeljövőre nézve jelent. A tízmilliárdos "Terrorelhárító Központot" pillanatok alatt létrehozó, titkos útvonalakon kampányhelyszínekre utazó, a Kossuth téren fakó hangon rikácsoló Főszakács az ellenállástól, az akarata elé gördített akadályoktól és végső soron a kudarctól patologikusn rettegő figura benyomását kelti, ami teljhatalommal párosulva gyászos jövőt sejtet. Miért kell nekünk egy hatalommániákus, beteg személyiség őrületével a nyakunkban élnünk? Hagyjanak békén, szabad akarok lenni.
Volt öt perc, amíg fellélegeztem, amikor megérkezett a hír az alkotmánybíróság döntéséről. Örültem, és azon morfondíroztam, vajon mi lehet mögötte, netán bizonyítani akarja-e a megtépázott tekintélyű testület a függetlenségét - de mire idáig jutottam, már le is csapott Lázár a pöröllyel, ami megszüntetné persze a lehetőségét a magánnyugdíjpénztárakról szóló szavazásnak is.
Várakozásom szerint a közvélemény figyelmesebb és a Főszakács villámháborúját kritikusan és meglehetős kétségbeeséssel figyelő részében ez az eddigieknél is hevesebb reakciókat fog kiváltani - ami éppúgy pusztába kiáltott szó lesz, hallhatatlan sikoly -, a tágabb közönségben pedig ugyanúgy kevéssé, ahogyan az eddigi, amúgy hasonlóan vérlázító és igen hatékony börtönépítési munkálatok sem.
*
„A Fidesz vezetése már hétfőn este tudott arról, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találja az kormány egyik első intézkedését, amely visszamenőleg adóztatta meg 98 százalékkal a közszolgák 2 millió forint feletti végkielégítéseit.
Az Index információi szerint a keddi AB-bejelentés miatt előálló helyzetet a frakcióelnökség hétfői ülésén tárgyalták, ahol Lázár János frakcióvezető ismertette a döntést.
Lázár a frakcióelnökség előtt ismertette a külföldön tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök álláspontját, aki – tekintettel arra, hogy a költségvetés számára létfontosságú, a magánnyugdíjpénztárakat érintő parlamenti döntés is a testülethez kerül – az AB döntési jogköreinek szűkítését jelölte meg válaszlépésként. Információink szerint a frakcióelnökség lényegében tájékoztatást kapott a tervezett lépésekről, az ügyben vita nem volt.”
Remek.
Remélem, az LMP november 3-i tüntetését sikerül összehozni, és ott lesz mindenki, akkor is, ha Gyurcsány mondta be előbb, hogy le kellene ülniük a demokratikus pártoknak és közéleti szereplőknek megbeszélni egy demonstrációt az AB épülete elé.
Vajon lesz-e elég erő ebben a felháborodásban? Félő, hogy nem - de ha leveri a kis lázadást a Főszakács, lehet belőle még nagyobb harag. Vagy félelem.
„A Fidesz parlamenti frakcióvezetője kezdeményezte az alkotmány módosítását, hogy azok a kérdések, amelyekről nem lehet népszavazást tartani, kerüljenek ki az Alkotmánybíróság (Ab) hatásköréből. A 98 százalékos különadóról szóló szabályokat, amelyeket az Alkotmánybíróság kedden megsemmisített, változatlan tartalommal javasolja újra elfogadni a parlamentnek.”
Lázár frakcióvezető azt mondta ugyan, hogy az alkotmánybíróság jogainak és a népszavazás lehetőségeinek szűkítéséről szóló előterjesztésekről egyeztetett Orbánnal, aki "tökéletesen egyetértett" a javaslatokkal, de aligha a frakcióvezető találta ki szorgos, gazdája kegyeit kereső mamelukként ezt a húzást. Inkább a hatalmi arrogancia kóros fölerősödése, az ellenállásra a vasmarok azonnali szorításával reagáló vacak despota rajzolódik ki emögött, akkkor is, ha éppen a villámgyors reakcióból kiolvashatóan előre számoltak ezzel a lehetőséggel. És ez nem önmagában ijesztő, hanem a kilátások miatt, amit a közeljövőre nézve jelent. A tízmilliárdos "Terrorelhárító Központot" pillanatok alatt létrehozó, titkos útvonalakon kampányhelyszínekre utazó, a Kossuth téren fakó hangon rikácsoló Főszakács az ellenállástól, az akarata elé gördített akadályoktól és végső soron a kudarctól patologikusn rettegő figura benyomását kelti, ami teljhatalommal párosulva gyászos jövőt sejtet. Miért kell nekünk egy hatalommániákus, beteg személyiség őrületével a nyakunkban élnünk? Hagyjanak békén, szabad akarok lenni.
Volt öt perc, amíg fellélegeztem, amikor megérkezett a hír az alkotmánybíróság döntéséről. Örültem, és azon morfondíroztam, vajon mi lehet mögötte, netán bizonyítani akarja-e a megtépázott tekintélyű testület a függetlenségét - de mire idáig jutottam, már le is csapott Lázár a pöröllyel, ami megszüntetné persze a lehetőségét a magánnyugdíjpénztárakról szóló szavazásnak is.
Várakozásom szerint a közvélemény figyelmesebb és a Főszakács villámháborúját kritikusan és meglehetős kétségbeeséssel figyelő részében ez az eddigieknél is hevesebb reakciókat fog kiváltani - ami éppúgy pusztába kiáltott szó lesz, hallhatatlan sikoly -, a tágabb közönségben pedig ugyanúgy kevéssé, ahogyan az eddigi, amúgy hasonlóan vérlázító és igen hatékony börtönépítési munkálatok sem.
*
„A Fidesz vezetése már hétfőn este tudott arról, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találja az kormány egyik első intézkedését, amely visszamenőleg adóztatta meg 98 százalékkal a közszolgák 2 millió forint feletti végkielégítéseit.
Az Index információi szerint a keddi AB-bejelentés miatt előálló helyzetet a frakcióelnökség hétfői ülésén tárgyalták, ahol Lázár János frakcióvezető ismertette a döntést.
Lázár a frakcióelnökség előtt ismertette a külföldön tartózkodó Orbán Viktor miniszterelnök álláspontját, aki – tekintettel arra, hogy a költségvetés számára létfontosságú, a magánnyugdíjpénztárakat érintő parlamenti döntés is a testülethez kerül – az AB döntési jogköreinek szűkítését jelölte meg válaszlépésként. Információink szerint a frakcióelnökség lényegében tájékoztatást kapott a tervezett lépésekről, az ügyben vita nem volt.”
Remek.
Remélem, az LMP november 3-i tüntetését sikerül összehozni, és ott lesz mindenki, akkor is, ha Gyurcsány mondta be előbb, hogy le kellene ülniük a demokratikus pártoknak és közéleti szereplőknek megbeszélni egy demonstrációt az AB épülete elé.
Vajon lesz-e elég erő ebben a felháborodásban? Félő, hogy nem - de ha leveri a kis lázadást a Főszakács, lehet belőle még nagyobb harag. Vagy félelem.
2010. október 23., szombat
Lesz magyar Hodorkovszkij, avagy a nemzettestvérek kitagadása
Csendes, családias ünnep zajlott le ma, maffiafenyegetéssel. Megtudhattuk, hogy nemhiába dolgozik éjt nappallá téve Balsai megbízott: annak az embernek, aki volt elég botor ahhoz, hogy felmossa a tévéstúdiót Orbán Viktorral, évekig miniszterelnök legyen, és nem átall még mindig arról ábrándozni, hogy Magyarországon a nemzeti kollaboránsok rendszere helyett alkotmányos jogállam is lehetne, sőt, ezt politikai célként fogalmazza meg, lakolnia kell. Mégpedig – amint ezt a választások óta eltelt hónapok szorgos előkészítő munkájából tudhatjuk, mondhatni, fel vagyunk készítve rá, hogy mérsékelt érdeklődés mellett természetesként vegyük majd tudomásul – a fideszes segédmítoszok közül a leghatásvadászabb, a rendőrös-szemkilövetős terrorállam negatív hőseként.
„Négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovasrendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békés nagygyűlésen résztvevőket. De mi, magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell - jósolta a miniszterelnök, aki erre ismét nagy tapsot kapott.”
Készítik a cellát a magyar Hodorkovszkijnak. Ha oda kerül, mert ezt rendelte meg a miniszterelnök, hogy kiiktassa mégoly eszköztelen politikai ellenfelét, az ügyészség és a bíróság pedig készségesen eleget tesz a feladatnak, akkor valóban végérvényesen befellegzett a magyar jogállamnak, vagyis a szabadságnak.
*
Volt másik szép része is a Wass Albert-es giccs és a történelemhamisítás méltó egyvelegére épülő kormányfői beszédnek. „A nemzet igent mondott arra, hogy országunkban mindennek meg kell változnia, az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami emberellenes és nemzetellenes, ami észellenes, erkölcsellenes, mindennek, ami életellenes” – mondta a Főszakács, aki a jelek szerint súlyos tévedésben van önnön szerepét illetően, amennyiben tulajdonosnak képzeli magát, holott csak alkalmazott, akinek semmi ilyesmire nem szólt a megbízatása, ami persze immáron csak elvi jelentőségű tény, de megemlítendő. És a nagy lendületben hozzátette azt is, talán mert a házmesterszálláson érezte magát: „az adózásnak és a nemzettestvérek kitagadásának is”.
Igen, az adózásnak és a nemzettestvérek kitagadásának. E lenyűgözően leleményes párosítás utóbbi tagja bizonyára elnyeri majd a különféle politikai elemzők tetszését, ha úgy találják, a közönség szélsőjobbos hajlandóságú részének szólt, milyen ügyes, ezzel majd lekenyerezi őket. Valami feltűnhetett azért a Fidesz háza táján ez ügyben, mert a párt honlapján kiretusálták a nemzetvezető beszédéből ezt a részletet. Finomítottak továbbá azon az elemen is, ahol politikai ellenfelei tömlöcbe zárásáról rendelkezett, ez a fidesz.hu verziójában már így hangzik: „bízunk benne, hogy az akkori hatalmasok ott lesznek, ahol lenniük kell”.
Pedig tökéletes párt képezne a két kijelentés, ha úgy fogjuk fel, hogy Bakonyi és Gyurcsány nemzettestvérek kitagadásáról van szó. Mármint persze a nemzet minden tagját megillető jogokból.
„Négy éve még ezen a napon az akkori hatalom rohamrendőrökkel verette, lovasrendőrök kardlapjaival ütlegelte, vízágyúval és gumilövedékkel lövette a békés nagygyűlésen résztvevőket. De mi, magyarok itt vagyunk, és ők is ott lesznek hamarosan, ahol lenniük kell - jósolta a miniszterelnök, aki erre ismét nagy tapsot kapott.”
Készítik a cellát a magyar Hodorkovszkijnak. Ha oda kerül, mert ezt rendelte meg a miniszterelnök, hogy kiiktassa mégoly eszköztelen politikai ellenfelét, az ügyészség és a bíróság pedig készségesen eleget tesz a feladatnak, akkor valóban végérvényesen befellegzett a magyar jogállamnak, vagyis a szabadságnak.
*
Volt másik szép része is a Wass Albert-es giccs és a történelemhamisítás méltó egyvelegére épülő kormányfői beszédnek. „A nemzet igent mondott arra, hogy országunkban mindennek meg kell változnia, az alkotmánynak, a törvényeknek, a közéleti erkölcsöknek, a tabuknak, a médiának, a környezetvédelemnek, az iskolának és a közbeszerzéseknek. Mindennek, ami emberellenes és nemzetellenes, ami észellenes, erkölcsellenes, mindennek, ami életellenes” – mondta a Főszakács, aki a jelek szerint súlyos tévedésben van önnön szerepét illetően, amennyiben tulajdonosnak képzeli magát, holott csak alkalmazott, akinek semmi ilyesmire nem szólt a megbízatása, ami persze immáron csak elvi jelentőségű tény, de megemlítendő. És a nagy lendületben hozzátette azt is, talán mert a házmesterszálláson érezte magát: „az adózásnak és a nemzettestvérek kitagadásának is”.
Igen, az adózásnak és a nemzettestvérek kitagadásának. E lenyűgözően leleményes párosítás utóbbi tagja bizonyára elnyeri majd a különféle politikai elemzők tetszését, ha úgy találják, a közönség szélsőjobbos hajlandóságú részének szólt, milyen ügyes, ezzel majd lekenyerezi őket. Valami feltűnhetett azért a Fidesz háza táján ez ügyben, mert a párt honlapján kiretusálták a nemzetvezető beszédéből ezt a részletet. Finomítottak továbbá azon az elemen is, ahol politikai ellenfelei tömlöcbe zárásáról rendelkezett, ez a fidesz.hu verziójában már így hangzik: „bízunk benne, hogy az akkori hatalmasok ott lesznek, ahol lenniük kell”.
Pedig tökéletes párt képezne a két kijelentés, ha úgy fogjuk fel, hogy Bakonyi és Gyurcsány nemzettestvérek kitagadásáról van szó. Mármint persze a nemzet minden tagját megillető jogokból.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)
