Legyen az NMHH PCF!

Rengeteg baj van a médiatörvénnyel és a médiahatósággal. Nézzük mindjárt az utóbbi nevét: Nemzeti Média és Hírközlési Hatóság. Túl azon, hogy a „nemzeti” és a „hatóság” eleve riasztó egy efféle hivatal elnevezésében, amennyiben azt a tévképzetet tükrözi, hogy a nemzet élcsapatának képviseletében hatóságként kell felügyelnie, mit mondhat a nemzet - van benne a szokásos bumfordi, fontoskodó tudatlanságról árulkodó helyesírási hiba is. Kötőjel kellene ugyanis a „média” után (ami felveti mellékesen, vajon indokolt-e a hatóságot nagybetűvel írni), mert anélkül azt jelenti, hogy a hivatal maga a nemzeti média - amiben van is igazság, hiszen központosított szerkesztői hatáskört von magához - és emellett a hírközlési hatóság. Feloldható lenne a probléma a szavak sorrendjének megcserélésével - Nemzeti Hírközlési és Médiahatóság (NHM) -, de jobb lenne a hivatalt valóságos funkciójának megfelelően elnevezni.

Legyen inkább Pártszolgálati Cenzúra- és Feljelentőhivatal (PCF). Így minden a helyére kerül.

Schöpflin György és a hülyeség mélységei

Schöpflin György fideszes EP-képviselő szerint azért kell médiahatóság, mert a nem választott tisztséget betöltő újságíró nem mondhatja meg egyedül, mi a közérdek. Jézus úristen.

Ebben az egyetlen mondatban, amit a képviselő az Európai Parlamentnek a magyar médiatörvényről szóló közmeghallgatásán mondott, benne van a Fidesz tökéletes sötétsége a szabadság és a sajtószabadság mibenlétét illetően. Már ha feltételezünk egyáltalán bámilyen filozófiát a vegytiszta önkény mögött, ami az otromba hatalmi gépezet minden lépését mozgatja.

Vajon mi alapozza meg azt a hiedelmét a derék mameluksereg alvezéreinek, hogy ők viszont meg tudják mondani, mi a közérdek, továbbá hogy a sajtónak az lenne a dolga, hogy ezt tegye (azaz "megmondja, mi a közérdek")? Schöpflin képviselő, aki a 89-es alkotmányt zavartalanul sztálinistázza le minden adandó alkalommal, arra a kérdésre, hogy tudna-e egyetlen olyan cikkelyt is mondani belőle, amelyikre megállja a helyét ez a jelző, a konstruktív bizalmatlansági indítványt hozta fel - mint ami nem igazán jól működő intézmény. Nem derült ki, hol bújik meg a sztálinizmus, de annyi baj legyen.

Nem derült ki továbbá, nem gondolja-e úgy, hogy hatóságosdival tönkretenni a sajtószabadságot ezzel szemben jelentős mértékben emlékeztet a sztálinizmusra, amennyiben súlyos büntetések kiszabásának lehetőségével felruházott, műveletlen és párthű hivatalnokokra bízni annak eldöntését, hogy mit szabad leírni-mondani-közvetíteni, teljes elvetése a nyugati féltekén a liberális demokráciát, vagyis a szabad társadalmakat megalapozó elvnek. Eszerint ugyanis az egyének alkotta társadalom az úr, az ő szabadsága és jogai - például a vélemény- és szólásszabadság - természetesek, amit a kormánynak az úr intézőjeként tisztelnie, az államnak védenie kell, ellenkező esetben csak az önkény és a szolgálójául szegődő bornírt ideológiák maradnak.

Szaros Pista Jézus nevenapján

2011. január 1-től Magyarország tölti be az EU soros elnökségének tisztét, miniszterelnökként személy szerint Orbán Viktor. Gratulálunk!

Lázadááás!

December 20., hétfő 6 óra, a budapesti Szabadság tér. Tüntetés a sajtószabadságért. Megyek.

Részletek itt vagy itt.

Tanács a maffiakormány nyugdíjvédelmi pénzbeszedése okozta fejfájásra

Tézis: akármennyi a mnyp-ban lévő pénze valakinek, az megvan (és a tíz százalékos járulékkal gyarapodni is fog - hacsak azt is meg nem szüntetik persze, vagy nem vetnek ki 98 százalékos adót rá) + az eddig megszerzett nyugdíjjogosultság működik (hacsak visszamenőleg el nem törlik), csak a továbbiakra felejthető a 24%-os munkáltatói járulék. Ha maradsz a pénztárban, felfüggesztődik ugyan az állami rendszerben való nyilvántartásod, de megmarad a nyugdíjpénztárban lévő pénzed, sőt, a remény is, hogy valamikor egy másik kormány kárpótol és visszavesz a rendszerbe (de ha nem, akkor sem jársz rosszabbul a mostani helyzetnél).

Antitézis: az állami ígéret szemfényvesztés, akár beszámítják a munkáltatói járulékot, akár nem, akár ígérnek egyéni számlát, akár nem (miközben a pénzről, amit azon vezetnének, maga Dagadó herceg mondta el részletesen, hogy mire fogják eltapsolni pillanatokon belül), annyi nyugdíjat és olyan szabályok szerint fog vagy nem fog fizetni az állam 10-20-30 stb. év múlva, amennyit épp akar vagy tud. Ha úgy érzed, a munkáltató által befizetett 24% - a majdani nyugdíjad 70%-a - elvesztése nem megléphető, gondolj arra, hogy nem veszítesz semmit, mert nem tudod, minek - lehet, hogy a 0-nak - a 70 százalékáról lesz szó, mire fizetnének neked.

Szintézis: ne szolgáltasd be a pénzedet a Fidesznek, aka nyasgem.

Orbán esküje

„Én, Orbán Viktor esküszöm, hogy hazámhoz, a Magyar Köztársasághoz és annak népéhez hű leszek. Az alkotmányt a többi jogszabállyal együtt megtartom és megtartatom. A tudomásomra jutott titkot megőrzöm. A miniszterelnöki tisztségemből eredő feladataimat a Magyar Köztársaság fejlődésének előmozdítása és az alkotmány érvényesülése érdekében lelkiismeretesen teljesítem. Isten engem úgy segéljen.”

2010. május 29.

*

„Ha az alkotmánybíráskodás lehetőségét a parlament bizonyos tárgykörökben eltörli, akkor ezzel e témákban az Alkotmány kikényszeríthetőségét szünteti meg, és hasonló beavatkozásokra teremt precedenst. Ebben az esetben az Alkotmány csupán egy politikai nyilatkozat erejével érne fel, hasonlóan ahhoz, mint amikor diktatúrák széles jogokat biztosítanak Alkotmányaikban anélkül, hogy azok számonkérhetők vagy kikényszeríthetők lennének. Kevés olyan eleme van a közjogi struktúrának, amely alapján igen vagy nem válasszal eldönthető, hogy egy adott ország jogállam-e. Az alkotmányos normák kikényszeríthetőségének kérdése egyértelműen ilyen.

Erről a szavazásról meg fognak emlékezni a Magyarország történelméről szóló könyvek. Amikor Ön a javaslatokról szavaz, arról is dönt, hogy Ön mint országgyűlési képviselő miként kerül be a történelemkönyvekbe. Olyan képviselőként, aki rövidtávú politikai érdekek miatt hozzájárult az alkotmányosság megszüntetéséhez, vagy olyanként, aki a rábízott hatalmat felelősen gondolkodó politikushoz méltóan gyakorolja.”

2010. november 3.

Mire jó a Gyurcsány elleni koncepciós per az LMP-nek és a Fidesznek?

Vagy fogalmazhatunk úgy is, hogy Schiffer Andrásnak és Orbán Viktornak, védőnek és védencének, az Orbán-rezsim eredetmítoszát leghívebben ápoló államférfiaknak.

Tegnap tüntetést tartott a Charta több ezer ember részvételével, Orbán teljhatalma ellen, a jogállamért. Sokan voltak, érezhető volt a vágy arra, hogy történjen már valami, hiába nem maradt semmi erő a jogállam híveinek oldalán.

Budai, a bizonyítékokat gyűjtögető politikai komisszár - miután tegnap a parlamentben kérdezte a főügyész-helyettest és üzent fenyegetőleg a főügyésznek - ma bejelentette, hogy Gyurcsány a sukorói telekügylet miatt lehet gyanúsított. A büntetőjogi feljelentést Schiffer András, az LMP frakcióvezetője tette, hivatali visszaélés bűntette miatt, Gyurcsányt nevesítve.

Meglepne, ha Budai nem azért fenyegetne be épp most, mert Gyurcsány meg mert mozdulni. Nulladik Viktor nem lacafacázik, kicsiny előképként emlékezzünk csak Mádi László esetére az ingatlanadóval. Így a legegyszerűbb elintézni, nem kell érvelni, csírájában el lehet taposni az ellenállást, ráadásul kiválóan meg lehet félemlíteni azokat is, akik netán szembe kívánnának fordulni a teljhatalom kiépítésével. Nem kell sem paranoiásnak, sem Gyucsány-hívőnek lenni ahhoz, hogy nyilvánvaló legyen a képlet. Igaz, hogy most épp a Sukoró-ügyet sikerült megtalálni, de az ürügy majdnem mindegy. Tiszteltetem Schiffer "Morvai Krisztina" Andrást is, aki nemcsak alájátszik ennek, hanem aktív előidézője és haszonélvezője az ügyletnek.

Orbánnak jó, ha sikerül kiiktatnia Gyurcsányt, akkor is, ha gyönge és izgága, ha az Orbánnal szembenállók is korainak tartják a visszatérését; Schiffernek pedig jó, ha elhárul az útból a rivális ellenzék. Jöhet ő, őfelsége megbízható ellenzéke.

Csak azt nem értem, Gyurcsány miért bízik vagy bízott abban, hogy nem lesz belőle magyar Hodorkovszkij.

Lehetett volna de Gaulle is: „(...) kitűnő politikai hetilapunk publicistája akkor azt írta: legjobb lenne, ha követné egy hozzá hasonlóan hórihorgas és nagyorrú francia pályatársa példáját, elvonulna valahová az isten háta mögé, s megvárná, míg visszahívják. Charles de Gaulle-nak 12 évet kellett erre várnia. Hogy neki mennyit kellene, az a jelenlegi helyzetben – amely persze megváltozhat, de ki tudja, mikor – beláthatatlan. Ugyanis nem az ő képességeivel van a baj, hanem azzal, hogy nincs rájuk vevő: bármennyire képes ma is mozgósítani, jelenleg semmilyen esélye nincs rá, hogy nemhogy az ország, de a baloldal vagy akár a szocialista párt elfogadja vezetőjének. Küldetése tehát, belátható időn belül, lehetetlen küldetés. Ráadásul ma már nem is belső, hanem külső emigrációt kellene javasolnunk neki – ahogyan Kossuth 1850-ben, Károlyi 1920-ban, Nagy Ferenc 1947-ben szintén őrültséget csinált volna, ha odaáll a vérbírák elé.”